Naláczi József (naláczi báró),
főispán, az erdélyi kormányszék tagja, a testőrírók egyike, N. István százados és Toldalaghi Zsuzsánna fia, szül. 1748-ban Erdélyben; atyját már 12 éves korában elvesztvén, nevelését költői lelkű anyja, a «gyönyörű szép» nő vezette. 1755-től a nagy-enyedi kollegiumban tanult; azt elvégezvén, kir. táblai jegyzőnek ment, majd 1766-ban Hadik András gróf tábornagy meghivására a testőrség tagja lett. Bécsben alkalma nyilt önművelésére s az udvar körében is kedveltté tette magát. Báróczi buzdítására íróvá is lett. Verselt is, de verseit megsemmisítette. Báróczi példájára ő is inkább fordításokat készített tehát francziából, azt is a maga mulatságára. Kilépvén a testőrségből, 1788. a kolozsvári kerületi tábla alelnöke, az erdélyi kormányszék tagja, 1791. a Kálnoky huszár-ezred kapitánya, 1792. nov. 27.-től pedig Zarándmegye főispánja volt. 1796-tól a nagy-enyedi ev. ref. főiskola főgondnoka is. Mint censor volt kiküldve a Pethe Ferencz által szerkesztett Erdélyi Hiradó megvizsgálására. 1784-ben nagy csapás érte. Batizi udvarháza földig lerontatott, jószágai elpusztíttattak Hóra és társai által. Mikor vége volt a zendülésnek, N. Fekete Ferenczczel együtt szept. egyenesen a királyhoz siettek és az oláh pusztításról részletes jelentést tettek. A Bessenyei-féle magyarországi nyelvmívelő társaságra N. volt az első, ki a Jámbor szándék megjelente után (1791) ezer forintot ajánlott fel egy magyar tudós társaságnak felállítására. Néhány évvel halála előtt nyugalomba vonult, fia s három leánya körében töltötte napjait. Meghalt 1822. ápr. 73. évében, hihetőleg Batizon (Hunyadm.).
Munkái:
1. Eufémia, vagy a vallás győzedelme. Szomorú darab, melly francziából fordíttatott d'Arnaud után, Pozsony, 1783.
2. A szerencsétlen szerelmesek, avagy gróf Comens. Szomorú darab. Francziából fordíttatott d'Arnaud után. Pozsony, 1793.
3. Yung éjjelei avagy siralmi, mellyet francziából fordított. Nagy-Szeben, 1801. Első darab. (Ism. Annalen. Wien, 1811. IV. 66. l.).
4. Szőlőmívelésről. Chaptal munkájából összeszedegetett jegyzések. Nagy-Szeben, 1814. (I. rész, 2. kiadás).
Végnapjaiban Emlékiratot kezdett írni, melynek töredékét a Kolozsvári Hetilap közölte (1853. 74-77. sz.). Hadi műszótárt is hagyott maga után, mely megvolt Ponori Thewrewk József gyűjteményében.
M. Hirmondó 1793. II. 599. lap.
Tudom Gyűjtemény 1822. VII. 118. l.
Ponori Thewrewk József, Keresztesi József. Pozsony, 1844. 11., 36. l.
Kővári László, Erdély nevezetesebb családai. Kolozsvár, 1854. 193. l.
Danielik, M. Irók II. 224. l.
Ballagi Aladár, A magyar királyi testőrség története. Pest, 1872. 211. és köv. l.
Kazinczy Ferencz, Erdélyi levelek. Bpest, 1881. 83., 144. l.
Figyelő X. 345. l.
Petrik Bibliogr.
Pallas Nagy Lexikona XII. 971. l.