protestáns versíró a XVI. században. Úgy látszik, hogy mint kora több protestáns papja és tanítója N. is (valószinűleg Nagyszombatban) sokat szenvedett, mert tömlöczszenvedését, nyomoruságát sokszor emlegeti énekeiben. Versszerző pályája (1540-től) 35 évet foglal magában. E hosszú időszakból csak négy énekét ismerjük; valószinű, hogy több szerzeménye is volt, de nem maradt reánk. Mély vallásosság, erős nemzeti érzés nyilatkozik A nyomorúságokban való vigasztalásról cz. énekében (1540), hasonlókép többi verseiben is: Historia az Jakob patriárkha fiáról Józsefről (1556) és Hunyadi Jánosról (1660) szóló historiáiban. N. éppen úgy írja historiáit, mint kortársai, szigorúan ragaszkodik a forrásokhoz. Utolsó reánk maradt éneke: Könyörgés (1575); a sokat szenvedett és hitéhez ragaszkodó öregnek megható bucsúéneke ez, melyet talán utolsó betegségében készített a 71. zsoltár alapján. Mind e vallásos és historiás énekei Heltai Gáspár Cancionaléjába, illetőleg Bornemisza Péter énekeskönyvébe is belekerültek (1574-82). Ujabb kiadásuk, N-ról szóló jegyzetekkel, Szilády Árontól a Régi Magyar Költők Tára IV. köt. 1883. 3-42. l. és jegyzetek 267-282. l.
Munkái:
1. Historia. Az vitez Hvniadi Janos, Vajdanak Bestercze, Varmegye fő Ispanianak etc. az Mathias király attianak, sok külömb külömb viadallia es io szerenczeie, Nandor feiruar alat Machumet Czaszarnak töllö meg verettetese, es az Magyaroknak ott nagy giöszedelme es io Vitezsege. Debrecembe, 1574. (Végző verse: Mikoron irnanak ezerben öt százban es az felet hatuanban, Huniadi Janosnak sok viadaliarol gyakran gondolatiaban, Nag' Bancai Mathias rendele versekben Nagy Szombat varasaban, Az vitözlö nepnek aianla kik vadnak körnül az veg hazakban. Ez után nevezi Toldy, M. költ. tört. I. k. 156. l. Nagy Báczainak. Sándor István M. Könyvesházában 1570. kiadását is említi, de a szerzőt hibásan nevezi Nagy Mátyásnak. Megjelent 1580-ban is Valkai András Bankbanról írt historiás énekével együtt Kolozsvárt. Egykorú töredékét közli a M. Könyv-Szemle 1901. 63. l.).
2. Historia Az Jacob Patriarcha fiaról Iosephrol, ki meg vagyon irvan Mosesnec elsö könyuében. Kit az ő Báttyai az álom magyarázattyán, két Joseph nekic monduán meg remuluén el adác ötet az Mezőben az Ismaelitáknac, kinek ruhayát vérbe keveréc, es vgy czalác meg az ö vén Attyokat, mondván: igy leltüc az te fiad ruhayát. De az Isten lön Josephel Kit nagy böczületbe hozá ötet Pharao Királynál, Ki ötet az ö álmánac meg magyarazattyaért, és hü szolgallattyáért nagy Wrrá valaszta. Kinec álma magyarázattyát be tölte az Isten raytoc, kihez az ö Báttyai mentenec Aegyptomba esedezuén nekie gabonáért, kit nem esmertéc. Mint ielenté meg Joseph ö magát Báttyainac és Attyánac, Kiket vegre mind hozzá véuén, és vigasztalást hozá ismet az ö vén Attyánac. Kolozsvár, 1580. (Végsö vers: Ezer öt száz ötuen hat esztendő, Böytben az beteges Martius hauában. Magát vigasztalván haborusagban. Nagy Bányai Máttyás szerze beteg agyában. Toldy, M. költ. tört. 2 kiadás 142. és 167. l. ezt a munkát helyesen a Hunyadi János krónikája szerzőjének tulajdonítja, de hibásan nevezi Bánkai Nagy Mátyásnak).
Horányi, Memoria II. 676. lap.
Katona, Historia Critica XXV. 631. l.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 23., II. 222., 396. l.
Figyelő I. 175., V. 128. l. (Heinrich G.)
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 43., 55., 90., 91. lap.
Toldy Ferencz Összegyüjtött munkái III. 50. lap.
Pallas Nagy Lexikona XII. 922. l.
M. Könyv-Szemle 1901. 62-64. l.