ev. ref. lelkész, előbbinek fia, szül. 1651-ben Nagyváradon (Biharm.); tanulmányainak befejeztével külföldre ment s 1674. okt. 12-től a franekerai, 1676. febr. 10-től a leideni egyetem hallgatója volt. Hazatérve, 1679. fogarasi lelkész s egyúttal Apafi Mihály erdélyi fejedelem udvari papja lett. Nagyhirű prédikátor volt, kinek beszédeit kortársai nagyra becsülték. Meghalt 1694. febr. 18. Halálára írt gyászversek még azon évben megjelentek.
Munkái:
1. Disputatio Theologica de Εμπυρισμω Seu inflammatione Sacrificiorum per ignem coelestem. Qvam Sub Praesidio Christophori Wittichii in Academia Lugd. Batavâ ventilandam proponit Auct. & Resp. Lugduni Batavorum, 1676.
2. Disputatio Theologica Περι Της ασϑενειας και αδυναμιας του σαρκος, &c. Rom. 5. v. 7. 8. Qvam Sub Praesidio Christophori Wittichii in Academia Lugd. Batavâ Publice ventifandam proponit. Lugduni Batavorum, 1677.
3. Disputatio Theologica Περι Της Δικαιοματος του Θεου. Ex Rom. 1. 32. Seu De Jure Dei Legislatoris. Qvam Sub Praesidio Francisci Burmann Publice ventilandam proponit. Ultrajecti, 1677.
4. Kegyes ösztön. Keresd, 1684.
5. Elégséges kegyelem Keresd, 1684.
Gyászverseket írt: Justa Piis Manibus Basel, 1674. és Ferialis Utrecht, 1677. cz. munkákba.
Bod, M. Athenás 188. l.
M. Könyv-Szemle 1883. 248. l.
Történelmi Tár 1886. 796. l.
Szabó-Hellebrant, Régi M. Könyvtár III. 2. rész. 80., 102., 109. l.
Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára II. 414. l.
Protestáns Szemle 1900. (Prédikácziója 1686-ból).