ev. ref. lelkész, szül. 1824. júl. 31. Gidófalván (Háromszékm.), hol atyja. Nagy Ferencz szintén lelkész volt. A nagy-enyedi kollegiumban végezte középiskolai és akadémai tanulmányait; a papi pályára készült három fiútestvérével együtt (kik közül kettő az egyházi, egy pedig a tanári pályán működött). A szabadságharcz kitörésekor, mint már végzett papnövendék, Nagy-Enyeden a honvédek közé lépett; előbb Berde Mózes kormánybiztos mellett volt titkár, majd pedig a tüzérséghez lépett át; összesen tizenkét csatában vett részt és a főhadnagyságig emelkedett, miközben egy ideig az ágyúöntő Gábor Áron, utóbb pedig Müller József tüzéralezredes segédtisztje volt. A szabadságharcz után sebesülten az ellenség kezébe került és a szebeni kórházba vitték; nem sokára kiépülvén sebeiből, visszatért szüleihez. Atyja, ki szintén részt vett a szabadságharczban, ekkor a gyulafejérvári kazamatákban sínlődött mint hadi fogoly; a gidófalviak 1851-ben atyja helyébe őt választották meg lelkészüknek. Két év mulva az öreg is kiszabadult ugyan, de hivatalvesztésre ítélték és így nem folytathatta félbeszakadt pályáját. N. Gidófalván csak 1858 őszéig működött, midőn a hidvégi (Háromszékm.) nagyobb egyház hívta meg papjának. Itt a már eloláhosodni kezdett híveit megóvta ezen veszedelemtől és a már régebben átvett oláhos népviseletet letétette velük és a helyett a székely viseletet tette általánossá a községben. Kitünő szónok volt. Huzamos időn át tevékeny részt vett az egyházmegye kormányzásában is mint aljegyző és tanügyi előadó, majd pedig mint főjegyző. Egyik létrehozója volt a sepsi-szent-györgyi Mikó-kollegiumnak és keletkezésének részletes történetét is megírta (mely munka eddig kiadatlan). Meghalt 1900 aug. 10. Hidvégen.
Orbán Balázsnak a Székelyföld megírásánál fődolgozótársa volt.
Munkája: Háromszék önvédelmi harcza 1848-1849-ben. Kolozsvár, 1896. (Ismert. Prot. Szemle. Hunyad 46. sz.).
Vasárnapi Ujság 1900. 35. sz. arczk. (Benke István).
Budapesti Hirlap 1900. 229. sz. és a m. n. muzeumi könyvtár példányáról.