ev. ref. superintendens, szül. 1788. decz. 14. Rétalapon (Győrm.); a család azonban csakhamar Ajkára (Veszprémm.) az anyai jószágra költözött a közép- és főiskolai tudományokat Pápán Tóth Ferencz, a későbbi superintendens és Márton József tanárok alatt végezte; azután másfél évig ugyanazon főiskolában a rhetorikai s logikai tantárgyakat tanította, a mikor seniorrá lett. 1813-ban végezte az iskolai seniorságot. Míg a szüleinél tartózkodott, megválasztották a pápai főiskola történelmi tanárává, de oly feltétellel, hogy előbb a külföldi tanintézeteket meglátogassa. Még azon évben útnak indult és Bécsben a természet- és vegytani tárgyakból rendkívüli előadásokat hallgatott; innét 1814-ben utazott Németországba Péczely József és Hetényi János társaságában; másfél évet töltött a jenai s göttingai egyetemeken. Rendes tanárságát tehát 1815-ben kezdette meg és azt 1821-ig folytatta, midőn Kocs (Komáromm.) egyháza hívta meg rendes lelkészeül; 1822-ben ugyanazon megye jegyzője. 1826. helyettes és 1827. rendes esperes lett. A társadalmi s megyei közéletben befolyásos szerepe volt. Az 1839-40. országgyűlésre az egyházkerület részéről hitszónokká, 1845-ben pedig superintendenssé s komáromi lelkészszé választatott. 1865-ben ülte meg egyházi hivataloskodásának 50 éves jubileumát. 1876-ban 88 éves korában nyugalomba vonult. Meghalt 1878. márcz. 19. Komáromban.
Munkái:
1. Oratio, qua suditorum ordinis saecularis atque ecclesiastici aestimatissimorum, maecenatum amplissimorum, curatorum et inspectorum optimorum, collegarum venerandarum, discipulorumque svavissimorum coronam valere jubet. Jaurini. 1821.
2. Az emberi társaságos életnek becse a közhasználatúság. Mellyet Magyari Kossa Péter urnak tetemei felett 1827. eszt. május 9. napján a Kápolnás Nyéki ref. templomban tartatott gyász tisztességtétel alkalmatosságával élő szóval előadott. Székesfejérvár, 1827.
3. A keresztyén vallás diadalmán való hálás öröm. Tóth Ferencz helv. vall. tul a dunai fő pásztori hivatalára való felszentelése alkalmával hirdetett. Veszprém, 1828. (Beszéd. Főtiszt. Tóth Ferencz egyházi innepe).
4. A keresztyén egyházak minden keresztyén szív óhajtásának igen méltó tárgyai. A sz. kir. Székes-Fehérvár városában meg települt helv. vallástételt tartó keresztyén hívek új egyházában, ennek 1837. okt. 29. lett felszentelése alkalmával mondott egyházi beszédében hirdette. Pápa, 1838.
5. Egyházi beszéd, melyet a pesti h. h. ev. egyházban 1839. ápr. 14. tartott. Kiadták a t. szerző úr pesti több tisztelői. A példányok ára az árvíz által megrongált pesti ref. paplak felépítési költségeinek némi potlására van ajánlva. Pest.
6. A helv. hitv. ft. egyházkerület 1844. évben ápril 20 és május 1., 2. és 3. napjain tartott gyülésének jegyzőkönyve. Hely n.
7. Bizodalom szava. (Beköszöntő komáromi hiv. foglaláskor). Komárom, 1845
8. Emlékoszlop Tóth Ferencz koporsójánál Pápa, 1845. (Széki Bélával együtt).
9. Fejedelmi nagyság, nemzeti közbánatra elhunyt fens. cs. kir. főherczeg József Magyarhon tisztelve szeretett nádorának gyászünnepén szab. kir. Rév-Komárom városi ev. ref. gyülekezet szentegyházában 1847. febr. 7. néhány alapvonalakban felmutatva. Kinyomatták hívei. Komárom. Előszót írt a Liszkay József által kiadott Helvét hitvalláshoz. (Pápa 1852.).
Vasárnapi Ujság 1865. 2. sz. arczk., 1878. 12. sz. (Nekr.).
Pesti Napló 1865. 210. sz.
Erdélyi Prot. Közlöny 1870. II. sz.
Fővárosi Lapok 1878. 68. sz.
Prot. Egyh. és Isk. Lap 1878. 407. l. (Nekr.), 1879. 31. sz. (Szentkuty).
Uj M. Athenás 303. l.
Petrik Bibliogr.
Pallas Nagy Lexikona XII. 919. l.