ügyvéd, Nagy János szászváros-széki királybiró és Brúz Mária fia, szül. 1776. febr. 4. Szászvároson; tanulását a nagyenyedi ev. ref. collegiumban 1787-ben kezdette s 1798-ban végezte; könyvtárnoka volt az iskolának két évig, tanította a rhetorikát és jegyzője volt a tanári testületnek. Az iskola végeztével a cancelláriára ment és 1800-ban ügyvédnek esküdt a királyi tábla s aztán a nemes szász nemzet egyeteme előtt. Ügyvédi gyakorlatát Hunyadmegyében, mint annak táblabirája, folytatta 1816-ig; mikor lemondva jövedelmes állásáról, Szászvárosnak szentelte egész munkásságát. A szászvárosi evang. reform. gymnasiumban a hazai törvényeket és jogot, latin nyelvet és történelmet 24 évig ingyen tanította, sőt az ezért utólagosan megajánlott tiszteletdíjat sem fogadta el. Meghalt 1836. júl. 8. cholerában.
Munkája: Jus Transsilvanico-Saxonum. Editum per Leopoldum Nagy de Branyitska. Claudiopoli, 1845. (Végén: Syntagma certarum et dubietatum, e statutis jurium municipalium saxonum in Transsilvania desumtarum et resolutarum. A szerző már 1822-ben megnyerte kinyomatásához az engedélyt. Fia Nagy Leopold adta ki).
Kéziratban maradt több tanulmánya s jegyzetei, melyeket unokája Nagy Mór az erdélyi múzeumnak engedett át.
Parnassusi Időtöltés 1796. (Benkő Ferencz, A nagy-enyedi ritkaságok).
Nagy Iván, Magyarország Családai VIII. 78. l.
Petrik Bibliogr. és unokájának Nagy Mórnak szives közlése.