nyug. unitárius theologiai tanár, N. Sándor és Kovács Judith szegény székely nemes szülők fia, szül. 1828. júl. 6-án Nyárád-Gálfalván; tanulását a gálfalvi iskolában kezdette; 11 éves korában atyja Székely-Keresztúrra vitte a gymnasiumba, hol kivívta s mindvégig megtartotta az elsőséget. 1848. szept. elején beállt Maros-Vásárhelyt a honvédek közé. Előbb mint Mátyás-huszár, később mint honvéd a 87. zászlóaljban részt vett a szabadságharczban. A fegyverletétel után az atyai háznál maradt a következő év végeig. Ekkor Kolozsvárra ment és három év alatt a gymnasium VI-VIII. osztályait, két év alatt a theologiai tanfolyamot elvégezte. Az utóbbi két évben már mint köztanító is működött. 1856-ban a kolozsvári unitárius főtanács németországi egyetemre küldte további tanulás végett. Három félévet Göttingában töltött. A történelemből hallgatta Waitzot, a földrajzból Curtiust, a theologiából főleg Ewaldot. Görögöt Budenztől tanult, kit ő viszonzásul magyarul tanította meg. Az angol nyelvet is megtanulta. A főtanács 1857. június 10. hazahívta és rendes tanárrá választotta, egyszersmind a kolozsvári ekklezsiában másodpapnak alkalmazta. Tanári állásában 43 évig, papi állásában tíz évig működött. 1862-ben kolozs-dobokaköri esperes, 1880-ban egyházi főjegyző lett. Mint tanár 1900. decz. 1-től nyugalomba vonult, esperesi és főjegyzői állását azonban megtartotta. Időközben az egyházi képviselő-tanács pénzügyi jegyzője volt 12 évig és igazgató 1862-1868-ig. A gynmasiumban a görög és magyar nyelvet, a theologián a bibliabevezetést adta elő, a mit azelőtt nem is tanítottak. Az ujszövetségi szentírás magyarázatára önként vállalkozott. Később e tárgyakat Simén Domokos vette át s neki az egyháztörténelem maradt. Budenz József az ő biztatására és közbenjárásával került hazánkba.
Már tanulókorában, Keresztúron írt apróbb költeményeket, gyűjtött népmeséket, népdalokat, közmondásokat, hely- és állatneveket, gyermekmeséket; ezek egy része a Gáspár Jánostól szerkesztett Csemegék cz. gyűjteményben, más része Kriza Vadrózsák-jában jelent meg. Gyűjteményéből 1859-ben a Kolozsvári Közlöny tárczájában közölte a Barcsai cz. első ó-székely népballadát, melyet Erdélyi János a Szépirodalmi Közlönyben (Pest, 1858) méltatván, a figyelem a székely népballadák felkutatására és összegyűjtésére irányult. Költeményei vannak a Kolozsvári Hetilapban (1853-1854). Kiváló érdeme, hogy 1861-ben Krizával a Keresztény Magvetőt megalapította; ők azonban csak az I. és II. kötetet (1861., 1863) szerkesztették és adták ki (1861. Isten nem hagyja el az embert, 1867. Suki László élete és alapítványa, 1868. A lélek eledele, egyházi beszéd sat.). Irt még költeményeket más hirlapokba is, így az Unitárius Közlönybe (1890-91., 1898., 1901.). Ifjabb tanári éveiben dolgozott hírlapokba is, a Korunknak és a Réthy Lajos által szerkesztett Növendékek Lapjának (1865) több évig munkatársa volt.
Munkái:
1. Egyházi imák és beszédek. Kolozsvár, 1861. (A tordai zsinaton tartott beszéde).
2. A nagyváradi disputatiók. Kolozsvár, 1870. (Unitarius írók a XVII. században. Simén Domokossal együtt adta ki. Ism. M. Prot. Figyelmező).
3. Egyházi imák és beszédek. A hódmező-vásárhelyi első unitarius isteni tiszteleten 1880. máj. 17. tartotta … Kolozsvár, 1880. (Az egész bevétel a hódmező-vásárhelyi unitarius egyház javára fordíttatik).
4. Hangok a szabadságharcz után. Költemények 1849-1901. Kolozsvár, 1901. (Ism. Budapesti Hirlap 175. sz.).
5. Jelentés a kolozsvári Mátyás király szoborról. Kolozsvár, 1902. (Ism. Vasárnapi Ujság 42. sz.).
Szerkesztette még Boros Györgygyel az Unitárius Közlönyt 1888-1892-ig Kolozsvárt.
Unitárius Közlöny 1896. 11. sz. arczk.
A kolozsvári unitárius kollegium Értesitője 1901. 8. l. (Gál Kelemen).
M. Könyvészet 1901.