kir. tanácsos és közjegyző, szül. 1827-ben; előbb a bpesti királyi váltótörvényszék birája volt és 1875-ben nevezték ki közjegyzővé Budapestre. Ő sürgette annak idején legjobban a magyar közjegyzői kamara megalakítását és elnöke is volt a kamarának. Két évvel halála előtt, neje elhunyta miatt búskomorságba esett, leköszönt a közjegyzőségről és a többi tiszteletbeli állásairól. Elnöke volt hosszú ideig a budapesti református egyház presbiteriumának is. Meghalt 1900. márcziusán Budapesten 73 éves korában.
Archaeologiai leveleket írt az Archaeol. Értesítőbe (1869), természettudományiakat a Természettudom. Közlönybe (1873., 1879-1881., 1883.); szakczikkei pedig a jogtudományi lapokban jelentek meg.
Budapesti Hirlap 1900. 68. sz.
Vasárnapi Ujság 1900. 11. sz. (Nekr.).