orvosdoktor és szülészmester; nyug. megyei főorvos, kir. tanácsos. a m. tudom. akadémia levelező tagja, nemes Nagy Antal városbíró és Chrenóczy N. fia, szül. 1818. júl. 25. Nyitrán (miután anyai ágon a család férfi tagjai kihaltak, fölvette a Chrenóczy nevet is); a nyitrai gymnasium elvégeztével, hol mindig az első eminensek között foglalt helyet, a bölcseleti tanfolyamra Váczra ment; orvosi tanulmányait Pesten kezdte meg, majd Bécsben folytatta; hol 1840-ben orvosdoktorrá avatták. Kora fiatalságától fogva nagy vonzalommal viseltetett szülőföldje iránt. Az orvosdoktori oklevél elnyerése után Nyitrán telepedett le, hol a képzett és jó modorú fiatal orvos a közönség és az intéző körök bizalmát csakhamar elnyerte, úgy hogy 1842-ben megyei tiszteletbeli főorvossá neveztetett ki, 1848-ban pedig főorvossá választották, mely tisztet 42 évig szakadatlanul viselte. Ritka képzettségű orvos volt, ismereteit folyton bővítette, a későbbi években is gyakran ellátogatott Bécsbe a kórtermekbe, hogy az orvosi tudomány haladását szemmel kisérhesse és magát az újabb vizsgálati módszerekbe begyakorolhassa; utazott a külföldön is; újabb orvosi művek beszerzése és tanulmányozása által mindig a kor színvonalán maradt. Orvosi gyakorlata mellett, kivált fiatalabb éveiben, a természettudományok nagy művelője volt; akkor, midőn a magyar nyelv az iskolából, a társaságból és a hivatalokból ki volt zárva, ő a magyar tudományos irodalom előharczosa volt. A m. tudom. akadémia 1858. decz. 15. levelező tagjának választotta. Általános műveltségének fejlesztésére nagy gondot fordított; már felnőtt korban sajátította el a franczia nyelvet, sőt öreg korára a spanyolt is tanulta s classicusan kezelte a latint; nagy tisztelője volt az ó-kori classikus költőknek; de ő maga is olykor hódolt a múzsáknak és egyes kiváló alkalmakra latin ódákat írt. Kartársai s alárendelt orvosai kivétel nélkül tisztelték és nagyrabecsülték. Ezen tiszteletnek külsőleg is adtak kifejezést, midőn 1887-ben a vármegyei orvosi kar, 70. születésnapja alkalmából Vastagh György hazai művészünktől festett arczképével lepte meg. A szegénysorsú betegek gyógyítása körül elévülhetetlen érdemei vannak, mert ki tudta eszközölni, hogy a szegények részére a rendelés a hatósági orvosok által az országos alap terhére történhessék. Munkálkodásában és tudományos törekvéseiben megakasztotta 1883-ban kezdődő betegeskedése, mely az 1884. év végével komolyabb jelleget vett föl; féloldali szélütése tevékenységében gátolta ugyan, de azért főorvosi tisztét nagy buzgalommal viselte, míg az előrehaladt korral járó gyengeség nem kényszerítette, hogy 1890-ben teljesen nyugalomba vonuljon. 1886-ban nyert kir. tanácsosi czímet. Tagja volt a k. m. természettudományi, a m. földtani, a bécsi állat- és növénytani s a pozsonyi természettudományi egyesületnek; a budapesti orvosegylet és gazdasági egylet választmányi tagja s a császári és kir. földtani intézet levelező tagja. Meghalt 1892. február 11-én Nyitrán.
Czikkei a Gyógyszerészi Hirlapban (1848. Levél a szerkesztőhöz); a Zeitschrift für Natur-Heilkundeban (1850. Zwei Wünsche zur Reform unseres Physikatwesens, Über den Zobor, 1852. Aus dem Comitatsspitale zu Neutra im J. 1851., 1853. Das Sanitätsjahr 1850-51. im Unter-Neutraer Comitate, Einige Ansichten über das epidemische Wechselfieber und dessen Ursachen, 1854. Bemerkungen über den gegenwärtigen Stand d. gerichtl. Psychologie, Erfahrungen über die Syphilis, Über Revalenta arabica, 1855. Topographische Skizzen, 1859. Genaue Analyse des Bilitzer Mineralwassers); a Magyarhoni Természetbarátban (1856. A siketfajd, 1857. Felszólítás s rövid oktatás a növény- és állatországi időszaki tünemények észlelete körül, Egy nevezetes eset a viselősök megcsodálása körül, Egynéhány szó a héjonczokról általánosan, A légtüneménytanról, légtüneménytani észleleti, jegyzési és számítási modorról, dr. Krzisch főorvossal együtt, A gyémánt), az Orvosi Hetilapban (1859. Évi orvosi jelentés 1857-58. Alsó-Nyitra megyéből, 1863. A hánytatókról, 1864. A marhavész ügyében); a Verhandlungen für Naturkundeban (Pressburg, 1859. Die Vögel der Unter-Neutraer Gespanschaft); a M. Akadémiai Math. és Term. Értesítőben (1860. A gyomoralkati különbségekről a madaraknál, székfoglaló értekezés); a Gyógyászatban (1863-64. Levelek Nyitrából, 1865. Franczia törvényszéki orvostanból merített vázlatok egy indítványnyal, Az újszülött életjeleiről és életképességéről. A nyitramegyei sülyjárvány, 1867. Az 1865. cholerajárvány Nyitramegyében, 1868. Igénytelen vélemény a főorvosok hatósági rangjáról); a Közegészségi és Törvényszéki Orvostanban (1865. Gyermekölés vízbefulasztás által, 1866. Egy gyujtogatási őrj egy esete, 1868. Nehány megjegyzés Casper orvos törvényszéki munkájáról, 1873. Nézetek a sebzésekről orvos törvényszéki tekintetben); az Államorvosban (1874. Orvostörvényszéki ügyünkhez) sat.
Munkái:
1. Dissertatio inaug. medica sistens descriptionem thermarum Büdösköiensium. Vindobonae, 1840.
2. Enchiridion medicinae pastoralis. Quod usibus curatorum animorum congessit. Comaromii, 1855.
3. A madár a teremtés művében. Komárom, 1861. Táblás jegyzékkel.
4. A keleti marhavész, marhadög, marhapestis, paczal-aszály. (Löserdürre). Komárom, 1863. (Ugyanez tótul. Komárom, 1863.)
5. Nyitramegye helyírása. Komárom, 1864. I. kötet 1-3. füzet.
6. Közegészségi jelentés 1864. évre. (Nyitramegyéből). Nyitra, 1865.
7. Közegészségi jelentés 1865. évről. Nyitra, 1866.
8. Közegészségi jelentés 1866. évről. Nyitra, 1867.
9. Közegészségi jelentés 1867. évről. Nyitra, 1868.
10. Közegészségi jelentés 1870. évről. Nyitra, 1871.
11. Közegészségi jelentés 1879. évről. Nyitra, 1880.
12. Népiskolai közegészségi szabályok. Röviden összefoglalta közigazgatósági tisztviselők, iskolai székek, lelkészek, tanárok és orvosok számára. Nyitra, 1870.
13. Belehrung und Verhandlungs-Maasregeln für die Todtenbeschauer. Nyitra, 1871. (Tótúl. Nyitra, 1871).
14. A cholera Nyitra megyében 1831-1874-ig. Nyitra, 1876.
15. Nyitramegye lakosságának egészségi állapotára károsan ható viszonyokról, ezek megszüntetését czélzó indítványokkal. Nyitra, 1883.
Szerkesztette a Magyarhoni Természetbarát cz. folyóiratot Lang Adolf Ferenczczel (Komárom, 1856-1858) tíz füzet, színezett tábla-rajzokkal. (Ugyanez megjelent németül is).
Levele Arany Jánoshoz: Nyitra, 1862. okt. 28. (a m. tud. akadémia levéltárában).
Kanitz, August, Versuch einer Geschichte der ungar. Botanik. Halle, 1865. 245. l.
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Nyitrai Lapok 1892. 7. sz.
Akadémiai Értesitő 1892. 464. l.