ev. ref. lelkész, szül. 1811. máj. 22. Szomotoron (Zemplénm.), hol atyja szintén lelkész volt, anyja Kövi Erzsébet; 1817-ben kezdte Sárospatakon gymnasiumi tanulmányait; a hat osztály elvégzése után a lőcsei gymnasiumban folytatta tanulását és Sárospatakon végezte az akadémiát, egyszersmind a Vay Ádám gróf családjánál nevelősködött. 1835-ben külföldre ment és a bécsi egyetemen két évet töltött. Ezután Szomotorra ment atyjához segédlelkésznek. 1863-tól a karcsai (Zemplénm.) egyház lelkésze volt, hol a tűz által elpusztult parochiát és iskolát újra építtette s az árpádkori templomot restauráltatta. Meghalt 1876. aug. 19.
Czikkei a Sárospataki Füzetekben (1857-1858. Föld népei vallásos tekintetben, 1858. Róma, a pogány, az őskeresztyéni egyház iránt Nerótól Nagy Konstantinig, 1859. Paulicianusok keleten mint a reformatio előharczosai, 1860. Merengések, Husz János reformátori működése és végórái, 1861. Tájékozás a magyar egyházi átalakulás mezején a mohácsi vész előtt, 1862. Elvek harcza a keresztyén egyház terén, A keresztyén kijelentés, 1863. Korunk kórjelenségei, 1864. Az 1790-1791. törvények keletkezésének körülményei, 1866. Az evangyéliomi egyház viszontagságai Magyarországon a XVIII. század nyolczadik tizedében, 1868. Igénytelen nézetek, Mahomed); a Prot. Egyh. és Iskolai Lapnak is szorgalmas munkatársa volt.
Prot. Egyh. és Isk. Lap 1876. 39. sz. (Ballagi Géza).