gazdatiszt volt Polgárdiban (Fejérm.) a mult század 60-as éveiben; utóbb a Tallián-család csikvári (Szabad-Battyán, Fejérm.) uradalmának ispánja. Meghalt 1897. okt. 10. Osztopánban (Somogym.). Ifjúkori poétázása idejéből beszélik a következő adatot: 1852-ben, midőn ő felségét Pesten nagy illumináczióval fogadták és ünnepelték, a különben szelid lelkü Jani bácsinak egy dörgedelmes hazafias versét szórták le nemzeti szinű lapokra nyomva a székesfejérvári szinházban a Maróth bán előadása alatt. Kutatták a szerzőt, végre nyomra akadtak, de a komisszárius szép leánya ideje korán értesítette a leendő házkutatásról s volt ideje Nagy Janinak, hogy írásait elrejthette. Nem találtak meg nála semmit.
Munkája: Zala-somogyi népnaptár. Nagy-Kanizsa, 1863-66. (I-IV. évf.).
Több népdalnak szövegét és dallamát írta, a többek közt: Elszegődtem Tarnóczára bojtárnak.
Petrik Könyvészete.
Budapesti Hirlap 1897. 290. sz. és Concha Károly szives közlése.