ev. ref. lelkész, Nagy János és Liszkai Sára ispotálybeli koldusok fia, szül. 1770. szept. 14. Debreczenben; a kollegiumba kerülvén, csakhamar kitüntek tehetségei; az alsóbb osztályokat három év alatt végezte el, 1788-ban lépett a felső osztályba s a felsőbb tudományokat hat évig hallgatta; 1794-ben a theologiát is elvégezte s ekkor a konjugisták, 1795-ben pedig a poéták tanítója lett, mely osztályt két évig tanította oly eredménynyel, hogy az iskolai hatóság hasznos szolgálataiért fizetésén felül 12 aranynyal jutalmazta. Ezután a Szepességre, Lőcsére ment, a német nyelv elsajátítása végett, hol Márton József akkor lőcsei, később bécsi tanárral kötött ismertséget. Innét visszahivatott Debreczenbe, hol 1799-ben contrascriba és senior lett. Ennek végeztével (Bécsben három hónapot töltvén) Göttingába ment, hol egy évig nevelte tudományos ismerereit. Itt kapta a hajdúböszörményi ev. ref. meghívását, melyet elfogadott és papi hivatalát 1801. máj. 10. elfoglalta. Ekkor tájt vette az egyetemes ref. egyház foganatba az énekeskönyv kijavítását. A tiszántúli kerület 1804. okt. gyűléséből felszólíttatott N. is, hogy írjon a zsoltárok dallamaira több, 4-5 versből álló éneket. Ezen felszólításnak eleget téve, az 1808-ban kiadott Énekes könyvben tőle származnak a 15., 40., 54., 58., 124., 126., 128-132.; s tiszántúli Halottas könyvben pedig a 7., 72. és 73. sz. énekek. A hajdú-böszörményi algymnasiumban tanári hivatalt is viselt. 1822. jún. alsó-szabolcsi és Hajdú vidéki kerületi tanácsbíróvá, 1823. ápr. 19. egyházkerületi főjegyzővé választatott. 1825-ben Budai Ezsaiás superintendens hivatalos körútjára őt vitte magával és ez útban ránehezültek a templomi, üdvözlő s viszonzó szónoklatok. Egyik életírója tüzes, hamar fellobbanó, de hamar le is csillapuló természetűnek jellemzi, ki hibázó hívei irányában az ostort vagy hatalmas tenyereit is szokta volt használni; de a ki mind e mellett is hívei rendületlen szeretetét bírta. Meghalt 1831. aug. 13. cholerában.
Munkái:
1. A fő-papi áldás, mint halálbeli végső bucsúvétel, mellyel néh. boldog emlékezetű nagy tudományú… Benedek Mihály úr, a helv. vallást követő Tiszántúl való ekklesiák superintendense örök nyugalomra költözött, a szerint a mint azt a debreczeni ref. sz. ekklézsia kis templomában tartott utolsó tisztességtétel szomorú alkalmatosságával elő-terjesztette április 27. 1821. Debreczen, 1821. (Péczeli József és Csató Gergely gyászbeszédeivel együtt).
2. Jubileumi énekek, melyeket Köveskáli Nagy István urnak félszázados papi ünnepére készített Július 28-dik napjára 1822. eszt. Éneklette a debreczeni ref. collegium cantori chorusa. Debreczen.
Kéziratban: Templomi és halotti prédikácziók.
M. Kurir 1831. II. 20. sz.
Egyházi Almanak 1833. 212. l.
Prot. Egyh. és Isk. Lap 1879. 21. szám.
Kálmán Farkas, Éneklő kar. Bpest, 1880. 53. l.
Uj M. Athenás 297. l.
Petrik Bibliogr.
Kazinczy Ferencz Levelezése VI. 542. l.