ev. ref. lelkész, N. György polgár és Takács Mária fia, szül. 1783-ban Felvinczen (Torda-Aranyosm.); a nagy-enyedi collegiumban tanult és 1800-ban mint kitünő tanuló lépett a felső osztályba, hol könyvtárnoknak, 1806-ban az akkori logicának nevezett osztályban köztanítónak neveztetett ki s főként a latin nyelvben nagy jártassággal bírt, e mellett németül és francziául is értett. Még a tanítóságot el sem végezte, mikor a felvinczi lelkészségre hívták meg, hol 1807. ápr. 24. köszöntött be. 1808-ban a göttingai egyetemre ment tanulásának folytatására, honnét 1809-ben visszajött és azon évben a kolozsvári zsinaton felvinczi pappá szenteltetett. 1810-ben Nagy-Enyedre hivatott lelkésznek, honnét 1811-ben Kolozsvárra ment papnak; 1814-ben ugyanott hittanárnak választatott. Midőn Bánffi László bárónak, a ref. egyháztanács elnökének, leányával titokban egybekelt 1815-ben, kolozsvári tanárságától megfosztatott; közkereset alá vettetett és az okt. 7. ítélet szerint házassága megsemmisíttetett; midőn azonban N. az ügyet a kézdivásárhelyí közzsinatra fölebbezte, ennek határozata folytán meghagyatott a papságban, de nem a tanárságban. 1816-ban Deésen lett pap, 1819. máj. pedig szülőföldén. 1822. jan. szászvárosi lelkésznek választották, ide be is köszöntött, de a felvincziek kérelmére megmaradt előbbi helyén. 1827-ben pap lett Kézdivásárhelyen, hol 1830. febr. 7. meghalt.
Munkái:
1. A jó rendnek baráttja, mellyet néhai tek. f.-csernátoni Kölönte József úrnak utolsó megtiszteltetésére egy halotti beszédben foglalt és elmondott Nagy-Enyeden a ref. templomban 1812. Karácson hava 27. Kolozsvár, 1813.
2. Az érdeme szerént megtiszteltetett katona. Egy a m.-igeni ref. templomban az 1814. eszt. Szent-György havának 24. elmondott halotti beszédben foglaltatva. Végtiszteletére a cs. k. főherczeg József huszár ezredénél szolgált és a harcz mezején elesett százados kapitány Demjén Lászlónak. Kolozsvár. (Szász Mózes beszédével együtt).
3. A leszakasztott tavaszi bimbó, mellyet néhai Balog Elek halotti tisztességére készített és elmondott Maros-Ujváron… máj. 15. 1815. Kolozsvár, (1821).
4. A boldog királyné, egy halotti beszédben. Mária Ludovica Beatrix Austriai császárnénak és magyar királynénak, első Ferencz koronás fejedelmünk idvezült párjának végtiszteletére írta és a marosujvári cs. k. sóaknáknál lévő tek. tisztségnek és közönségnek templomi gyűlésében elmondotta 1816. okt. 6. Kolozsvár, 1817.
5. A megelégedéssel egybekapcsolt középszerű sors, néhai mélt. m.-csesztvei Miske József urnak emlékezetére írta. Marosvásárhely, 1821. (Szász Lajos beszédével együtt).
6. A kicsin ember a társaságban. Halotti beszéd. (Székely István temetésén). A kolozsvári ev. ref. nagy templomban Sz. Iván hava 22. 1823. Kolozsvár, 1823. (Csiszár Sámuel beszédével együtt).
7. Isten én örömem vigasztalásom. Imádságos könyv. Cleynmann Károly után magyarul. Kolozsvár. 1827.
Hazai s Külf. Tudósitások 1830. 17. sz.
Az erdélyi ev. ref. anyaszentegyház Névkönyve 1867-re.
Koncz József, A marosvásárhelyi evang. reform. könyvnyomdájának százéves története. Marosvásárhely, 1887. 37. l.
Petrik Bibliogr. I. 425., II. 826. l.