gépészmérnök, műegyetemi tanár, szül. 1841. decz. 6. Székesfejérvárt; középiskoláit Budán, szaktanulmányait a budai és zürichi műegyetemen végezte, s az utóbbin gépészmérnöki oklevelet nyert. Az 1867-68. tanévben segédtanár volt a királyi József-műegyetemen, a hova két évi külföldi tanulmányút után 1870. szept. 1. a gépészszerkezettan rendes tanárává neveztetett ki; 1882. márcz. 9. a mechanikai s elméleti géptani tanszékre helyeztetett át. Az 1885. országos kiállításon a nemzetközi osztály alelnöke, a gépészi csoport elnöke és bíráló bizottsági tag volt és érdemei elismeréseül a Ferencz-József rendet nyerte. Mint főnök vezeti az 1894. hivatalos szilárdsági kisérleti állomásból átalakított műszaki mechanikai laboratoriumot.
Szakbeli értekezései a M. Mérnök- és Építész-egylet Közlönyében jelentek meg; a Pallas Nagy Lexikonának is munkatársa volt.
Munkája: Közlemények a kir. József műegyetem műszaki mechanikai laboratoriumában végzett kisérletek eredményéről. I. rész. A természetes építőanyagok, kövek, Bpest, 1897.
Pallas Nagy Lexikona XII. 612. lap.
M. Könyvészet 1897.