ev. ref. lelkész; származásáról semmit sem tudunk; a sárospataki ev. ref. főiskolában tanult. 1784-ben Tállyáról (Zemplénm.), hol négy évig szolgált, került Tokajba, innét 12 év után 1796-ban Körtvélyesre mint lelkipásztor. 1797-ben a tornamegyei felülő nemesség tábori papjának választatott és első tanítását Tornán a megyeház előtt tartotta, a seregnek zászlója alá lett feleskettetése alkalmával. 1798. jan. 8. bucsúzott el a felkelő seregtől, a mikor a nemes katonaság is elbocsáttatott; (mint tábori papnak 15 rhénes forint volt a fizetése és a főkapitány asztalánál ellátás). 1807. ápr. 21. elhagyta Körtvélyest és Sziliczére (Gömörm.) költözött lelkésznek, a mikor a tornai egyházmegye esperesnek megválasztotta, és folytatta hivatalát 1813. febr. 19-ig, a mikor nyugalomba vonult. Meghalt 1813. ápr. 6. Sziliczén.
Az ev. reformátusok Énekes könyvében a 44. éneket írta.
Munkája: Fridrik Elisiumban. Mellyet német nyelvből fordított és kinyomtattatott. Posony, 1788.
Kálmán Farkas, Éneklő kar. Budapest, 1880. 54. l.
Petrik, Bibliogr. I. 830. l.