nyug. bányaigazgató, M. János leány-iskolai tanító és Nadler Johanna fia, szül. 1821. Szepes-Iglón; iskoláit szülővárosában kezdte. Rozsnyón és Eperjesen a gymnasiumban folytatta: szaktanulmányait a selmeczi bányászakadémián és Freibergben (Szászország) végezte. Előkészítő évei után szülővárosában telepedett le. Mint képzett bányászt csakhamar megismerték és szakismereteit úgy Szepesmegyében, mint Gömör-, Liptó-, Abauj- és Zemplénmegyében igénybe vették; igazgatója volt a dobsinai területen levő Zenberg és Kotterbach nevű bányáknak. Mint a zenbergi kobald-nikkeltárna igazgatója 24 évig működött és a társulat vagyonát egy millió forinttal gyarapította. 1860-ban a felsőmagyarországi bányapolgárság bizalmi férfiának, 1871. ülnökének és 1888-ban 40 évi bányaigazgatói szolgálata után nyugdíjaztatásakor a társaság alelnökének választotta. A salgótarjáni kőszéntelep föltárása nagyobbrészt az ő érdeme. Az ág. ev. egyház és iskola ügyeiben is nagy tevékenységet fejtett ki, 1865-68-ig második és 1868-83-ig első iskolai felügyelő volt és az egyházi felügyelőséget is viselte 1884-86-ig. Felügyelete alatt épült az iglói új gymnasium és a convictust létesítette. Megválasztották a városi testületbe Iglón és tagja volt a megyei gyűlésnek. Érdemei elismeréseül a király jánosvölgyi előnévvel magyar nemességgel tüntette ki. Utolsó éveiben nyugalomban élt és munkájának megirásával foglalkozott. Meghalt 1899. febr. 15. Iglón.
Munkája: A felsőmagyarországi bányapolgárság története. Igló. 1895. (Németül. Igló. 1895.).
M. Könyvészet 1895.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 143. l.
Reggeli Ujság 1899. 45. sz.
Vasárnapi Ujság 1899. 8. sz.
Weber, S., Ehrenhalle. Igló, 1901. 143. l.