zeneszerző, szül. 1802. okt. 7. Tolnán; már fiatal korában sok operát, daljátékot írt, azonban sikert nem aratott velök. Szerencsésebb volt operettjével: A fekete asszony (Boieldieu, La dame Manche operájának a parodizálása) és a Szerelmi varázsital cz. művével. Az első Bécsben a József-külvárosi színházban egymásután pár száz előadást ért; a 30-as évek végén Pesten a nemzeti színházban is előadták. Az utóbbit nálunk még most is adják itt-ott a vidéken. 1828-ban a Wieden-külvárosi színházhoz szerződtették: ez állásában 1828-1865-ig írta a zenét az akkori divatos opera- és drámaparódiákhoz és bohózatokhoz. Lumpacius Vagabundus bohozatát és Ördög Róbert opera-paródiáját Magyarországban is előadták; az első műsordarabja volt nemcsak a vidéki színtársulatoknak, de a nemzeti színháznak is. Megyeri, Benza, Szerdahelyi József, Szerdahelyi Kálmán jeleskedtek benne. Irt még számos művet zongorára, dalokat, miséket; szerzeményeit (mintegy 130-at) Diabelli Antal adta ki Bécsben. Meghalt 1886. júl. 15. Bécsben. Fia ifj. M. Adolf, szintén zeneköltő (szül. 1839. Bécsben, meghalt 1901. decz. 14. ugyanott.) Udvari bolond cz. operettejét a budapesti népszinházban is előadták, először 1887. márcz. 11. Halála előtt atyjának összes kéziratait és zeneműveit a Bécs-városi könyvtárnak adta.
Pallas Nagy Lexikona XII. 875. l. (Káldy)