krónikaíró, Mügeln szász városból származott. Előbb IV. Károly császár, aztán Nagy Lajos magyar király, 1358-65-ben IV. Rudolf osztrák herczeg, végre Stájerben Pettaui Hertrut (meghalt 1385.) udvarában élt és valószinűleg 1370 körül halt meg.
A hagyomány szerint a mesterdalköltészetnek egyik megalapítója. Középszerű költő. Fő műve: Der Meide Kranz (A szűzek koronája, kiadatlan), melynek tárgya a tizenkét művészet és tudomány vetélkedése IV. Károly császár dicsőítésében. Ez, valamint nagyszámú tankölteményei költői szempontból gyengék. Élvezetesebbek kisebb költeményei, dalai s meséi (kiadta Müller 1848.). Ezeken kívül németre fordította Valerius Maximust (1364) és 1365-66. táján a bécsi Képes Krónikát (kiadta Kovachich M., Sammlungen kleiner, noch ungedruckter Stücke. Buda, 1805.). Ezen Rudolf herczegnek ajánlott munka sok helyütt elferdíti az eredeti forrást. Van azonban néhány olyan adata, melyet esetleg az altaichi évkönyvekből, vagy mint p. a 42-45. fejezetekben a görög háborúkról, más krónikákból, esetleg szóbeli előadásokból meríthetett. Ilyen, midőn a Nagy Lajos udvarában élő szász lovag állítja, hogy Károly Róbert győri püspökké tette természetes fiát Kálmánt; hogy Kázmér lengyel király az ő nővérének, a magyar királynénak tudtával csábította el a király «bölcs» tanácsosának, Záchnak leányát és hogy a «Vilzian» (Zách Felician) nemzetségének tagjait a királyné akaratából négyelték föl. Azt a latin rímes krónikát, melyet 1809. Engel közölt a Monumenta Ungarica 1-54. lapjain, nem M. írta, hanem Lajos királynak egy német udvari káplánja, ki nemcsak M. fordítását használta, hanem Wolfram von Eschenbach mellett különösen az ő versalakjait is követte, sőt a 39. lapon ezt meg is mondja. M. keveset tudott latinul és a lovagnak már csak azért sem lehet tulajdonítani egy pap munkáját, mint ezt Lorenz teszi (Deutsche Geschichte I. 285. Ez ellen v. ö. Wilmanns Zeitschr. f. deutsches Alterthum II., 155-162. és Marczali, Árpádkori kútfők 54-57.). M. munkái legnagyobbrészt kiadatlanok lévén, sem életéről, sem egyéniségéről nem tudunk eleget.
Költeményei fenmaradtak azon énekes könyvben, melyet Hetzlerin Klára Augsburgban 1471-ben írt össze. (Kiadva e gyűjtemény Quedlingburgban 1840-ben).
Kéziratban a m. n. múzeumban: Chronica Hungarorum. Magyarok krónikája. A Kovachich által kiadott és kiadatlan pozsonyi MS. szövegeinek párhuzamos tartalmi különbözete, br. Mednyánszky Dénes által feltüntetve, ívrét 50 levél; Hungarisch Cronica dem Herzog Rudolf IV. von Oesterreich (1358-1365), ívrét 56 levél; Chronicon Hungarorum, ívrét 89 lap (német); mindezen kéziratok a magyar n. múzeumban a XIX. századból való másolatok. M. krónikájának két másolata a XV. századból megvan a bécsi cs. udvari könyvtárban; szintén kettő a müncheni kir. könyvtárban (a XV. és XVI. századból); Valerii Maximi römische Geschichten, ívrét (1369) egy másolata 1490-ből az egri érseki könyvtárban, a boroszlói és heidelbergi egyetemi könyvtárban és az utóbbinak másolata a m. tudom. akadémia könyvtárában).
Grässe, Handbuch d. allgem. Literatur-Geschichte. Leipzig, 1850. II. 467. l.
M. Könyv-Szemle 1882. 232., 233., 1884. 184. l.
Pallas Nagy Lexikona XII. 872. l. (Heinrich Gusztáv).
Katholikus Szemle 1899. 589. l. (Békesi Emil).