bölcseleti doktor, Ferenczrendi szerzetes, szül. 1870. decz. 2. Gyöngyösön (Hevesm.) szegény iparos szülőktől; a gymnasium hat osztályának szülőhelyén elvégzése után a Ferenczrendiek közé lépett és egy évi próbaidő után folytatta tanulmányait 1890-ig az egri főgymnasiumban, majd theologiát tanult. 1892-től segédtanár volt a gyöngyösi gymnasiumban. 1893. júl. áldozópappá szenteltetett; ekkor a kolozsvári egyetemre küldték, hol az első év végén alapvizsgát, másfél évre reá szakvizsgát tett és kevéssel azután bölcseletdoktori oklevelet nyert. A krétarajzban rendkívüli ügyességet fejtett ki; később a hegedű volt kedvelt hangszere. 1895-ben Kolozsvárról már betegen jött haza, Pesten keresett gyógyulást, azonban itt 1898. ápr. 23. meghalt.
Czikke a gyöngyösi nagygymnasium Értesítőjében (1887. Döbrentei Erdélyi Múzeumának kritikai iránya. Ism Irodalomtört. Közlemények 1898.); írt a Gyöngyösi Lapokba és Gyöngyösi Ujságba is.
Munkája: A magyar kritika fejlődése, különös tekintettel Bajza József működésére. Eger, 1895.
Vasárnapi Ujság 1889. 18. sz.
A gyöngyösi kath. nagygymnas. Értesítője 1898. és gyászjelentés.