szinész és szinházigazgató, szül. 1813. szept. 12. Munkácson (Beregm.), hol nemes származású atyja megyei hivatalt viselt; ennek halála után az alig 20 éves fiú gondnokával összeszólalkozott, ezért szinész lett Abday Sándor társulatánál. A kitünően képzett fiatal ember nagy hajlamot és tehetséget mutatott az idegen nyelvek tanulására, beszélt németül, olaszul, francziául. 1835-ben már Esztergomban mint Kemény Simon személyesítője lépett fel; később Fekete Gábor szintársulatának tagja volt, legutóbb mint szinigazgató működött. 1836-ban nőül vette a kitünő szépségű s nemes (nógrádm.) származású Mészáros Anna szinésznőt. Meghalt 1846. máj. 10. Pesten agyvelőgyuladásban. Egy lánygyermeket hagyott hátra, Flórát (szül. 1836. ápr. 23.), a későbbi Feleki Miklósnét.
Költeménye és czikkei vannak a Regélőben (1834. I. 7., 1835. 24., 28., 79. sz.).
Munkája: Magyar Thalia gyász-nefelejts-koszoruja halálára a nemzet legjobb attyának emlékül. Esztergom, 1835. (I. Ferencz király halálára.).
Honművész 1837. 303. l.
Szinházi Közlöny 1882. 48. sz.
Petrik Bibliogr. és Feleki Miklós szives közlése.