festőművész, Lieb Mihály kincstári sótiszt és Reök Czeczilia fia; szül. 1844. febr. 20. Munkácson (Beregm.); atyját áthelyezték Miskolczra s a család oda költözött. M. atyja 1850-ben meghalt és anyai nagybátyja Reök István ügyvéd vette gondviselő keze alá Békés-Csabán, hol neveltjét 1855-ben asztalos inasnak adta, ki 1858-ban fölszabadult; ekkor Nagy-Károlyba Marosi mesterhez ment és 1861-ig űzte ezen mesterséget, de már ekkor elárulta a benne rejlő szép tehetséget az által, hogy ládáit csínos virágokkal tudta diszíteni; később az asztalosból szobafestő lett és egyidejűleg az arczképfestés terén is tett kisérleteket Békés-Gyulán, melyek Szamossy Elek rajztanár figyelmét annyira magukra vonták, hogy maga mellé vette s oktatást adott neki a rajz és festészet elemeiben. Szamossy ajánló levelével jött fel Pestre a képzőművészeti társulat akkori igazgatójához, Harsányi Pálhoz, ki pártfogásába vette. M. első kisérlete: A hazatért s elbeszélő honvéd cz. festménye volt (1864), mely után havonként 10-15 forint segélyt kapott a társulattól. Egy ideig a múzeum képcsarnokában dolgozgatott és pedig olyan sikerrel, hogy már első képét a képzőművészeti társulat vásárolta meg 80 forintért. Ettől fogva gyorsan követték egymást művei s a Kukuricza-pattogtatás már a sajtó figyelmét ís magára vonta. Első képeinek árán 1865-ben utazott Bécsbe; az ottani művészeti akadémiát azonban már egy év mulva el kellett hagynia, mert minden segélyezés nélkül nem tudta magát ott fentartani. Pestre jött tehát újra, hol arczképeket, czímtáblákat festett olcsó pénzért és rajzokat készített az illustrált lapok számára, de megfestette Petőfi búcsúját is a szülői háztól. Pár évi munka után annyi pénzt tudott szerezni, hogy elutazhatott Münchenbe. Itt pártfogásra talált Adam Ferencz csataképfestő személyében. Münchenből vett részt a magyar oktatásügyi miniszter által hirdetett pályázatban és genreképeivel a nagydíjakat egymás után elnyerte. Ekkép további kiképeztetése czéljából Düsseldorfba utazhatott. Előbb itt tájképeket festett: Aratáskor, Viharos tájkép, majd tanárai Knaus és Vautier arra buzdították, hogy genreképek festésére fordítsa tehetségét. Így keletkezett ott az Ébredező suszterinas és 1869-ben a Siralomház (egy amerikai műbarát vásárolta meg), mely az 1870. párisi világkiállítás első jutalmát nyerte el. (Lieb családi nevét 1868-ban változtatta Munkácsyra). 1871-ben a Tépéscsinálókat már megrendelésre, magas díjazás mellett készítette. 1872-ben Párisba költözött, hol először kisebb képeket festett (A konyhapolitikusok, A röpülő nő, Az iszákos szabó); 1873-ban megfestette az Éjjeli csavargókat. Szinei a Zálogházban (1874) cz. képén kezdenek derülni; a Műteremben cz. képe 1876-ban készült; az Ujonczokkal és a Falu hősével (1877) már vidámabb hangulatokra törekedik, Miltonjával pedig elragadta a közönséget. A párisi élet jeleneteit festette 1881. az Ujszülött, Az atya névnapja, A dajka, A két család cz. kisebb képeken. A Krisztus Pilátus előtt cz. nagyszabású compositiójával 1882-ben európai nagy hatást ért el. A kép Amerikába került egy műbaráthoz, ki azt európai diadalmas körútja után 120, 000 dollárért vásárolta meg. Második vallásos tárgyú festménye: Krisztus a Kálvárián. Mozart utolsó perczei (1886) cz. festményét 50, 000 dollárért váltotta magához egy műbarát. A Pillanatnyi felhevülés (1888) cz. után egy pár kisebb compositión és arczképen (Haynald Lajos, a m. tudom. akadémia birtokában, Liszt Ferencz) kívül a bécsi cs. múzeum mennyezet képe s a budapesti új országház számára megrendelt Honfoglalás vette igénybe. M. közel egy negyedszázadot töltött a franczia fővárosban; fejedelmi fényűzéssel berendezett palotáját a születés és szellem arisztokratái látogatták, sőt megfordultak abban igen sokszor koronás fők is, hogy elismerésükkel adózzanak a mester fényes tehetségének. Párisból gyakran ellátogatott Budapestre; fiatal magyar művészeknek éveken át adott oly ösztöndíjakat, melyekkel magukat az élet anyagi gondjaitól mentesen képezhették, többeket tanácscsal és pénzzel segélyezett. Szóval a távolban is magyar maradt testben lélekben. Ez a körülmény indította Wlassics Gyula közoktatásügyi minisztert arra, hogy M. hazatelepítését szóba hozza. A mester hálás szívvel fogadta a miniszter ajánlását és mint a szépművészetek főfelügyelője telepedett volna le Budapesten. De súlyos megbetegedése miatt e terv nem valósult meg. Legújabb képe, az Ecce homo az 1896. millenaris kiállításon szerepelt. Munkács városa 1880. nov. 4. díszpolgárává választotta meg; a királytól azon év decz. a magyar nemességet és később a Pro Litteris et Artibus kitüntetését kapta. 1896 tavaszán rövid ideig Budapesten volt, jún. 9. megkapta a szent István-rend kiskeresztjét. A vaskoronarend tulajdonosa, a Ferencz József-rend lovagja, a franczia becsületrend, a svéd csillagrend és a bajor szent Mihály-rend commandeurje volt. Az országos magyar képzőművészeti társulat, a nemzeti szalon, a bécsi, berlini, stockholmi, madridi és antwerpeni festő akadémiák tagja s Budapest székesfőváros díszpolgára. Az év nyarát és őszét Baden-Badenben folytonos betegeskedés közt töltötte és 1897. febr. elmebetegség érte. Előbb Godesbergbe, onnét Endenichbe (Bonn mellett) szállították, hol egy magángyógyintézetben 1900. máj. 1. meghalt. Holttestét haza hozták és itt temették el a budapesti kerepesúti temetőben május 9-én.
Szülőházát 1882-ben emléktáblával jelölték meg és Literáty Ödön tartott ekkor beszédet. Azon házat, hol asztalos-inas volt Békés-Csabán, a város közönsége emléktáblával jelölte, melyet 1901. máj. 11. lepleztek le.
Czikke a M. Szellemi Életben (Bpest, 1892. Az első siker gyötrelmei). Levelei a Vasárnapi Ujságban (1879. Páris, febr. 15. Első mesteréről, 1900. Páris, 1892. febr. 16. gr. Jenevay Dezsőhöz); a Pesti Naplóban (1894. 147. sz. Páris, máj. 25. Malonyay Dezsőhöz, a Naplótöredékek kiadásának magyarázata); az Ország-Világban (1900. 19. sz. 1893. máj. 2. Várady Antalhoz, hasonmással); kéziratban Kéry Gyulához. Páris, 1896. (a m. n. múzeumban).
Munkái:
1. Naplótöredékek. Francziából ford. Malonyay Dezső. Bpest, 1894. (I-XXX. a Pesti Napló 132-145. sz).
2. Souvenirs. L'enfance. Préface par Boyer d'Agen. Páris, 1897. fénynyom. arczk. (1896-ban a Revue de Parisban jelent meg. Németre Walther Ilges fordította. Naumburg a. S. 1897. fénynyom. arczk.).
Temesi Lapok 1879. 24. sz. (Hevesi Lajos, a P. Lloyd után).
Pesti Hirlap 1879. 21. sz.
Koszorú III. 1884. arczk. saját rajza s fénynyom. (Ábrányi Emil).
Lehoczky Tivadar, Bereghvármegye Monographiája. Budapest, 1881. II. 150. l.
Budapesti Hirlap 1882. 357. sz. (M. találkozása Aranynyal), 1885. 17., 1886. 115. sz., 1890. 286., 299. sz., 1900. 122. sz. (Vadnay K., M. nővére), 136. sz., 139. sz. (Vadnay, M. atyjáról és testvéreiről), 151. sz., 1901. 81. sz. (M. emléktáblája Csabán).
Vasárnapi Ujság 1882. 129. sz. arczk. és négy képpel, 1890. 39. sz. arczk., 1894. 5., 1895. 15. sz., 1899. 3. sz. (Lieb-család), 1900. 18., 19. szám több képpel.
Czobor Béla, Krisztus Pilátus előtt. M. festménye. Budapest, 1882.
P. Szathmáry Károly, M. Mihály. Bpest, év n. (Jó Könyvek 19).
Budapesti Szemle 1886. (Pasteiner), 1891. (Ligeti Antal, M. ifjusága).
Pesti Napló 1886. 115., 1890. 281., 1894. 59., 322., 1895. 102., 114., 1897. 41. sz.
Fővárosi Lapok 1886. 115., 1890. 69., 284., 1891. 217. sz., 1894. 33., 74., 274. sz.
Egyetértés 1886. 83. 115., 1888. 129., 1891. 52. sz., 1894. 56. sz.
M. Szalon 1886., 1892., 1894-95.
Ország-Világ 1889-91., 1896-97. arczk., 1900. arczk.
Nemzet 1889. 201. sz.
Brassó, 1890. 52. sz.
A Hét 1890.
P. Lloyd 1894. 48. sz., 1896. 125. sz.
Hazánk 1894. 57. sz.
M. Sion 1894.
M. Szemle 1894.
Pallas Nagy Lexikona XII. 845. lap (Szana T.), XVIII. 845. l.
Malonyai Dezső, M. élete és munkái. Bpest, 1898.
Karták Pál, M. életrajza. Pozsony. 1900. (Kortársaink 9., 10.)
Munkácsy Mihály, Emlékfüzet. Bpest, 1900.
M. Nemzet 1900. 120. sz.