bölcseleti doktor, a pesti izraelita hitközség tanfelügyelője, a m. tudom. akadémia levelező tagja, szül. 1860. márcz. 12. Nagyváradon, hova atyja, Munk Adolf tanító Nyitráról költözött. Atyja tanította 17 éves koráig az elemi tantárgyakra s a talmudban is jártasságot szerzett. Középiskolai tanulmányait a premontrei rend nagyváradi főgymnasiumában végezte. A gymnasiumi önképzőkörnek ő volt egyik vezetője s három pályadíját nyerte el. A héber tanulmányok mellett már akkor nagy előszeretetet tanusított a keleti nyelvek iránt és Erődi török nyelvtanából tanulgatott. Gymnasiumi tanulmányainak befejeztével a fővárosba került, hol az egyetemen a bölcseleti karba iratkozott be s különösen az összehasonlító nyelvészettel foglalkozott és nagy buzgalommal hallgatta Budenz finn-ugor, Simonyi magyar és Vámbéry török előadásait. Különösen Budenz gyakorolt nagy befolyást egész szellemi életére, ki tanítványával szoros baráti viszonyba lépett; M. az ő támogatásának köszönhette nagyrészt azt is, hogy későbbi külföldi tanulmányútjaira indulhatott és így elérhette legfőbb vágyát. Mint első éves bölcselet-hallgató elnyerte Budenznél a szorgalmi díjat; ugyancsak ekkor adott neki munkát Simonyi Zsigmond is a nagy nyelvtörténeti szótárnál. Egyik tanulótársa figyelmeztette Lusztig (utóbb Kunos) Ignácz fiatal tanulóra, kit jó volna az összehasonlító nyelvtudománynak megnyerni; elgyalogolt tehát Debreczenbe, megnyerte a fiatal embert, ki vele jött fel Pestre s beiratkozott a bölcseleti szakra. 1880-ban M. barátjával Kunossal egy hónapig utazgatott a moldvai csángók között, hogy nyelvjárásukat tanulmányozza. 1881-ben Munk családi nevét Munkácsira változtatta. 1882-ben elnyerte a tanári és bölcseletdoktori oklevelet. Nem nyerhetvén tanári állást, ekkor szaktudományán kívül a régi s a későbbi zsidó irodalommal is foglalkozott. Nevelő lett, de ezen állást nem tudta megszokni. Végre 1885. ápr. elején elérte vágyát és az akadémia támogatásával elindult keleti útjára a votjákok földjére. Sok nélkülözéssel s nyomorral egybekötött utazását gazdag eredmény kisérte. 1888. márczius 13-án indult második útjára Szibériába a vogulok közé Pápay Károly ethnographus kiséretében, mely utja nagy eredménynyel járt; megtanulta a nép nyelvét, megismerte szokásait és ez által a Regulynak eddig parlagon hevert vogul gyűjteményei érthetőkké és használhatókká váltak. Majd egy évig kutatta a nyelvkincseket és ezalatt sokat szenvedett, különösen a beállott téli időkben; így érkezett ápr. hóban Kazánba a volgavidéki finnugor és tatár népek központjába. 1889. febr. fejezte be utazását. 1890. máj. 8. választotta meg a m. tudom. akadémia levelező tagjai sorába; szintén ez évben a pesti zsidó hitközség tanfelügyelőjévé; ő készítette el a budapesti zsidó népiskolák és a középiskolák hitoktatási tervezetét. 1891-ben a helsingforsi finn-ugor társaság iktatta levelező tagjai közé. 1892-ben a magyar néprajzi társaság alelnöke lett.
Czikkei a M. Nyelvőrben (1879. Az áldás és átok szók családja és könyvism., 1880-81. A Weszprémi és Kazinczy codex hosszú magánhangzói, A Peer és Sándor codexek hosszú magánhangzói, A moldvai csángók nyelvjárása, Szláv kölcsönszók: pipacs, pippanfű, páponya, pitypang; fátyol, patyolat, patyóka; dicsér, dicsír, dicső; hamupipőke, Az ecset s fésű viszonya, 1882. Török kölcsönszók: szőlő, hangya (a m. tudom. akadémia a Sámuel-díjjal jutalmazta), Helyreigazítások, magyarázatok, Apróbb fejtegetések: kölcsönszó-e vagy eredeti? Járulékmássalhangzók a magyarban, Az ugor összehasonlító nyelvészet és Budenz szótára (18 czikk), Kalmár «Prodromusa», Fattyú, varjú, liszt, 1882-83. A magyar nyelv eredete, Hosszú magánhangzók, Tolvaj, Pompuska, hagyma, szárma, gyékény, fattyú, varjú, liszt, zsidó, tolvaj, szomak, 1884. Zamat, Adalékok a magyar szókincs szláv elemeihez, 1886. Szomak, 1887. Áld, válu, 1890. Szómagyarázatok: ara, leány, haj, hegedű, 1893. Galiba, Szápa-keszeg, 1895. A hód, honcsok és még valami, A mindnyájunkat érhet balesethez, Farkas, 1896. Törökségek a magyar nyelvszerkezetben, Még néhány szó a hol-val, ta-val-féle határozókhoz, Azonnal, ezennel, 1897. Szómagyarázatok, 1899. Kaukazusi hatás a finn-magyar nyelvekre, németül a Keleti Szemlében); az Egyetemes Philol. Közlönyben (1880-81. Könyvism., 1883. Vámbéry, Magyarok eredete cz. művéről két czikk, 1884. Könyvism.); a Nyelvtudományi Közleményekben (1881. Csuvas és kazáni-tatár nyelvmutatvány, Ugor szókezdő media, 1883. Magyar elemek a déli szláv nyelvekben, m. t. akadémiai dicséretet nyert, Votják nyelvmutatványok, A jakut genitivus, 1884. Votják nyelvtanulmányok. I. Idegen elemek a votják nyelvben, 1886-87. Ujabb adalékok a magyar nyelv török elemeihez, 1887-90. Csuvas nyelvészeti jegyzetek, A vogul nyelvjárások, szóragozás és nyelvmutatványok, Pervuchin Miklós: Vázlatok a glazovi votjákok hagyományai és életmódja köréből, oroszul, Weske Mihály: A cseremisz nyelv dialektusairól, oroszul, 1893. Adalékok az ugor-szamojéd nyelvhasonlításhoz, Altaji elemek a szláv nyelvekben, Magyar műveltségi szók kaukazusi nyelvekben, A vogul khals, A vogul-osztják 2. személyrag, Kutya és más magyar kutyanevek, A vogul evangelium ńute szava, Egy epe jelentésű szó az ugor nyelvekben, 1894. Ősi török-árja nyelvérintkezés, A lapu és nap szók magyarázatához, Az ember szó magyarázatához, A felső-lozvai vogul nyelvjárás; 1895. Végszó a nap és vidra magyarázataihoz, Valaki, A hajnal szó ujabb etymologiájához, A magyar magánhangzók történetéhez, Az est eredete, A vogul isten-nyila, Nehány műveltségi szó eredetéhez, Helyreigazítás: ki és mi, Iráni elemek finn-ugor nyelvekben, 1896. Déli osztják szójegyzék; Még néhány szó az est megvilágításához, A vogul, figura etimologica' kérdéséhez, 1897. Zárszó az est vitájához, A finn-magyar d ~1 és d ~ z hangmegfelelésekről. 1898-99. Egy déli osztják hős ének, Árja és kaukazusi elemek a finn-magyar nyelvekben, 1899-1900. A vogul nép ősi hitvilága); a Budenz-Albumban (1884. Az apai nyelvek számképzése); a Nemzetben (1886. márcz. 18. és 19. A föld-kisssszony násza, ethnographiai czikk); az Ethnographiában (1890. A magyar név eredete, 1891. Vogul imádság, 1892. A votjákok közt, 1893. A vogulok pogány ősvallása, németül az Ethnolog. Mittheilungen III. k., Elnöki megnyitó, A magyar népies halászat műnyelve, Egy magyar mesevégi szólás eredete, 1894. A magyar fémnevek őstörténeti vallomásai, Adalékok az iráni műveltséghatás magyar nyelvhagyományaihoz, Az ugorok legrégibb történeti emlékezete, A szegedvidéki magyar világteremtési regetöredékek változatai, Magyar Leviátán regék, A régi osztják társadalom, Régi magyar népénekesek, 1895. Török eredetű-e a magyar nemzet? Az árják és ugorok érintkezései, Farkaseskü a régi magyaroknál, Egy szellemes hadtörténeti felfedezés, A magyar nemzetnév, A magyar nemzet törökségéhez, A török műveltséghatás kora, Ad magnam Hungariam, Elnöki megnyitó máj. 4., Az ugor népnevezet eredete, Néhány szó Fiók Károly: Óstörténet és kritika cz. czikkéhez, 1896. Néprajzi eredményeink és törekvéseink, Adalékok a magyarok pogánykori vallásos képzeteihez, A régi magyar lovas temetkezés keleti változatai, Még egy szó ad terram Evilath, A ki nem tud arabusul, Elnöki megnyitó szept. 26., A honfoglaló magyarok természetrajzi ismereteihez, és könyvism. 1897. A magyar-szláv ethnikai érintkezés kezdetei, Sziv és máj, Kritikát kérünk, A Dnjeper folyónak hunn Var neve, Régi Bolgár-magyar népszokásbeli egyezések, Az ugor-törökség szláv nyelvemlékeihez, A kaukazusvidéki magyar kutatás történetéhez, Néprajz a külföldi könyvpiaczon és könyvism., 1898. Az irtisi osztjákok néprajza, Ujabb adalék ad magnam Hungariam, A régi magyarok farkasesküjéhez, Véres kardnak körülhordozása, Magyar-osztják esküformák, Néprajz a hirlapirodalomban, A magyar ornamentika és a modern törekvések és könyvism., 1899. A magyar-ugor nyelvrokonság legelső említése, A lengyel népnév eredete, A honfoglalás előtti magyar-szláv érintkezés bizonyítékaihoz, A néptudomány mai állása s főbb módszertani elemei, Magyar-zsidó folklore és könyvism., 1900. Adalékok a magyar halotti szokások pogány hagyományaihoz, Menyét mint a menyaszszony jelképe, Huszár szavunk eredete, Elnöki megnyitó beszéd, Törekvéseink, a Keleti Szemle programmja és könyvism., 1901. Száldob, A székely «Csik» helynév); a Budapesti Szemlében (1890. Nyelvészeti tanulmányutam a vogulok földén; németül 1890-ben az Ung. Revueben, 1892. A magyar összehasonlító nyelvtudomány jövő feladatai, székfoglaló értekezés); a Hunfalvy-Albumban (1891. A vogulok medveesküje); az Akadémiai Értesítőben (1893. A vogulok pogány ősvallása, 1894. A magyar fémnevek őstörténeti vallomásai, 1895. Török eredetű-e a magyar nemzet, A magyar magánhangzók történetéhez, 1896. Az «ugor» népnevezet eredete, 1897. A magyar-szláv ethnikai érintkezés kezdetei); a M. Kritikában (I. 1897-98. Zichy Jenő gróf kaukazusi és középázsiai utazásai); a Die Donauländerben (I. Die Anfänge der ungarisch-slavischen ethnischen Berührung), a Keleti Szemlében (1900. Arische Sprachdenkmäler in türkischen Lehnwörtern, Todesdaemon «Aina» der Altaier, Todesdaemon «Xin» der Wogulen, Baum als Benennung des Sarges, Der Kaukasus und Ural als «Gürtel der Erde», Gemeinsame «Benennung der Käse» im Ossetischen, Tschuwaschischen und Ungarischen, Árja hatás a finn-magyar nyelvek számneveiben).
Munkái:
1. A moldvai csángók nyelvjárása, Bpest, 1881. (A m. tudom. akadémia által az 1880. Sámuel-díjjal jutalmaztatott, Tanulmányok az egyetemi magyar nyelvtani társaság köréből. Kunos Ignácz czikkével együtt).
2. Nyelvőrkalauz. Bpest, 1883. (A Nyelvőr első 10 kötetéhez tárgymutató. Kunos Ignáczczal együtt.).
3. A belviszonyragok használata a magyarban. Bpest, 1885. (Értekezések a nyelv- és széptudom. köréből XII. 4. Kunos Ignáczczal együtt).
4. Votják nyelvmutatványok. Votják nyelvtanulmányok I. rész. Bevezetés. Idegen elemek a votják nyelvben. Bpest, 1885. (Ugor Füzetek 5. Különnyomat a Nyelvtud. Közleményekből).
5. Votják népköltészeti hagyományok. A m. tudom. akadémia megbízásából gyűjtötte és fordította. Bpest, 1887.
6. Vogul népköltési gyűjtemény. Vogul szövegek és fordításaik. Saját gyűjtése és Reguly Antal hagyományai alapján. Kiadja a m. tudom. akadémia. I-IV. kötet. Bpest, 1892-96. (I. 1. füzet. Regék és énekek. 2. füzet. Bevezetés, tárgyi és nyelvi magyarázatok. Sajtó alatt. II. Istenek hősi énekei, regéi és idéző igéi 1892. III. Medveénekek 1893., IV. Életképek: Sorsénekek. Vitézi énekek. Medve-ünnepi szinjátékok. Állaténekek. Mesék. Találós mesék. Néprajzi apróságok. A vogul föld helynevei 1896.).
7. A votják nyelv szótára. Kiadja a m. tudom. akadémia. Bpest, 1892-1896. Négy füzet. (A Marczibányi mellékjutalmat nyerte).
8. A magyar népies halászat műnyelve. Adalék a magyar nép ős- és műveltségtörténetéhez. Bpest, 1893. (Néprajzi Füzetek 1.).
9. Budenz József emlékezete. Bpest, 1896. (Előbb a Budapesti Szemlében).
10. Déli osztják szójegyzék. Dr. Pápai Károly gyűjtései alapján. Bpest, 1896.
11. Árja és kaukazusi elemek a finn-magyar nyelvekben. I. Magyar szójegyzék. Kiadja a m. tudom. akadémia. Bpest, 1901.
Szerkeszti az Ethnographiát 1895 óta (1898-tól dr. Sebestyén Gyulával együtt) és a Keleti Szemlét 1900 óta Kunos Ignáczczal együtt.
Akadémiai Értesítő 1881. 128., 1882. 170., 1883. 96. 1890. 307., 1892. 342. l. 1893-1902.
Kiszlingstein Könyvészete.
Egyenlőség 1891. 15., 16. sz.
M. Könyvészet 1891-93., 1896-97., 1901.
Orbók Zsebnaptára 1891-1892. 183. l. arczk.
Nagy Márton, Tizenöt évi találkozónk emlékeül. Nagyvárad, 1893. jún. 29. 14. l.
Zichy Hermann gróf és Derestye Gy. M. , Magyar zsidók a millenniumon. Bpest, 1896. 53., 149. l. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XII. 844., XVIII. 294. l.