bölcseleti doktor, főgymnasiumi tanár, helyettes igazgató, M. Ferencz okleveles tanító, később m. kir. állami számellenőr és Meridiesz-Lukasievits Emilia fia, szül. 1863. decz. 29. Pesten; középiskoláit a budapesti V. kerületi állami főgymnasiumban végezte 1882. máj. 22., egyetemi tanulmányait ugyanott az egyetemen 1886-ban. 1885-ben katonai szolgálatát végezte a 24. sz. vadászoknál, honnét mint hadnagy távozott a 43. sz. gyalogezredhez, majd a 10. sz. honvédekhez. Bölcseletdoktor 1887-ben lett; 1888. és 1890. az aesthetikából, történelemből, latin és német nyelvből és a tornatanításból tanári vizsgát tett. Tanár volt 1886-87-ben az új-verbászi pártfogósági főgymnasiumban, 1887-88. a budapesti gyakorló főgymnasiumban, 1888-90. a nagybecskereki községi főgymnasiumban mint helyettes, 1890-93. a nagy-kikindai állami gymnasiumban mint rendes tanár, 1893-97. a nagybányai állami főgymnasium, 1897-98. a budapesti VI. kerületi állami főreáliskola, 1898-1902-ig a budapesti VII. kerületi állami főgymnasium rendes tanára és 1902. szept. óta a Budapest III. kerületi gymnasium megbízott igazgatója. 1882-87-ig gyalog bejárta Felső-Magyarországot, Erdélyt és az Alföldet; 1887 óta többször beutazta Ausztriát, 1893-ban Olaszországot és Svájczot. Agitatiót folytatott Nagybányán egy Petőfi-emléktábla, Lendvay-szobor, a festő-iskola s a millenniumi alumneum megalkotása körül.
Czikkei 1885 óta a Torontál, Torontáli Közlöny, Torontáli Ellenzék, Zsombolyai Lapok, Délmagyarországi Közlöny, Nagybánya és Vidéke, M. Nemzet, Turul, A könyv, Kath. Szemle, Tanulók Lapja cz. közlönyökben, a Kikindai Közlönyben (Professor és ember: Salamon Ferencz); a nagybecskereki községi főgymnasium Értesítőjében (1889. Az otthon és az iskola); a nagykikindai nagy gymnasium Értesítőjében (1893. A nemzeti nevelésről és annak nehány hathatósabb eszközéről idegen ajkú vidékeinken): a Tanáregylet Közlönyében (1893. A középiskolai ifjusági könyvtárjegyzék javítása és 1894. A könyvtárjegyzék); a Középiskolában (1893. A jövő országos egyesület, A tanáregyesület reformja, Felekezeti községi intézetek és az állam); a M. Paedagogiában (1894. A középiskolánkban használatos diarium kezeléséről, 1895. A prózai és költői olvasmányok szóbeli reproductiójáról, Az iskolai fegyelmi szabályok fölolvasásánál dívó szokások közt melyik a helyesebb? A házi föladatoknak egy napra való torlódásának elkerülése módjáról, Az iskolai bizonyítványok kiosztását kisérő nevelő actusokról, Az iskolai felügyelő vagy censori intézményről); a M. Könyv-Szemlében (1896. Két nagybányai régi könyvtár, 1898. Középiskoláink könyvtárai); a Budapesti Szemlében (1897. könyvism.); az Irodalomtörténeti Közleményekben (1901. Galánthai gróf Fekete János).
Munkái:
1. Az utánzás elvének fejlődése az aesthetika és művészet történetében. Aesthetikai tanulmány. Bpest, 1884. (Pályamunka, megnyerte a budapesti egyetemen a főváros díját).
2. Lucifer. Madách-tanulmány. Bpest, 1886.
3. A gyermekek munkája. Nagybecskerek, 1889. (Németül. Nagybecskerek, 1889.).
4. Napkirálynő. Fantasztikus idill. Nagy-Kikinda, 1890.
5. A nemzeti nevelésről. Nagy-Kikinda, 1893.
6. Egy eltemetett város. (Pompeji). Az ifjuság számára. Pozsony, 1896.
7. A középoktatás története Nagybányán. Nagybánya, 1896. (Vida Aladár előszavával).
8. Magyarázó tanulmány az ember tragédiájához. Nagybánya, 1897.
9. Az utánzás elve. (Socrates, Plato, Aristoteles). Nagybánya, 1897. (és Bpest, 1899.).
10. Középiskoláink könyvtárai. Bpest, 1898.
11. A biblia és a költészet. Bpest, 1898. (Ism. Prot. Szemle).
12. Madách Imre életrajza. Budapest, 1898.
13. Válogatott magyar népballadák. Budapest, 1898. (Magyar Könyvtár 52).
14. Az utánzás elve. XVII. század. Budapest, 1898.
15. A képzöművészetek története. Budapest, 1901. (Gerecze Péterrel együtt. Ifjusági Könyvtár IV.).
16. Die Karlinger und Artusepen. Budapest, 1901.
17. Galánthai gróf Fekete János. Budapest, 1902. (M. Történeti Életrajzok).
Kéziratban: Az Edda fordítása (1890).
M. Könyvészet 1890., 1896-98., 1900.
M. Könyv-Szemle 1898.
Vajda Névkönyve 58. l. és önéletrajzi adatok.