Móricz Gyula (váradi és sepsi-szentgyörgyi),
főgymnasiumi tanár, M. Mózes bányahivatali pénztárnok és Sutoris Rozália fia, szül. 1847. ápr. 14. Zalatnán (Alsó-Fehérmegye). Szülei az 1849. zalathnai gyilkolások alkalmával egy ablakon kidobva mentették meg életét; magok is nagynehezen tudtak Kolozsvárra menekülni, hol M. gyermekéveit töltötte. 1858-ban a nagy-szebeni Mária-Terézia-féle árvaház növendékei közé vétetett föl, hol a főelemi iskola II. és III. osztályát 1860-ban, azután az állami főgymnasiumban az I. osztályt végezte. Ekkor szülei átvitték Kolozsvárra, hol ösztöndíjt nyervén, a róm. kath. főgymnasiumban folytatta s végezte 1868. júl. 3. középiskolai tanulmányait. Okt. a kolozsvári kir. jogakadémiára iratkozott be, hol két évig jogot hallgatott. Miután ez idő alatt atyja meghalt, saját szerzeményéből kellett magát fentartani; a Victoria biztosító-társaság kolozsvári vezérügynökségéhez lépett be, hol 1871-72-ben működött mint az életosztály kezelője és erdélyi levelező. 1872. aug. 7. a m. kir. földtehermentesítési alapnál díjnok lett 20 frt havi fizetéssel. Azon év szept. a székelyudvarhelyi róm. kath. főgymnasiumhoz ideiglenes minőségben tanárnak neveztetett ki. Kolozsvárt tornatanítónak képesíttette magát és 1873-ban a székelyudvarhelyi főgymnasiumhoz és az ottani főreáliskolához tornatanítónak is kinevezték. 1875-ben a főispán Székely-Udvarhely városhatóság tiszteletbeli jegyzőjévé nevezte ki. 1879. aug. 24. Csik-Somlyóra helyezték át. 1880-ban a tanári vizsgát letette Kolozsvárt a történelemből és földrajzból, június 16. pedig rendes tanárnak neveztetett ki. A csiksomlyói főgymnasiumnál a magyar irodalmat adta elő s a tornatanítással is megbizatott. Az erdélyi róm. kath. statusgyűlésen a tanári kart mind Székely-Udvarhelyt, mind Csik-Somlyón létében képviselte. Az 1865. országos kiállítás alkalmával a testület megválasztotta, hogy a magyar történelmi congressuson mint küldöttje jelen legyen. Tanárkodásának utolsó félévét a gyulafehérvári gymnasiumnál töltötte, hová 1885. okt. közepén jött meg és 1886. ápr. 14. meghalt.
Czikkei a székelyudvarhelyi r. kath. főgymnasium Értesítőjében (1874. A széppróza és Kazinczy, 1878. Németország befolyása Magyarországra szent Istvántól szent Lászlóig); a Keletben (1874. 51., 54. sz. Házassági ajánlatok, Jung után, 76. sz. Erythrosnak az önképző körökről, 1876. 34., 35., 37. sz. A barátságról, 261. sz. Az erdélyi róm. kath. képezdei tanárok nyugdíjazása); a Nemerében (1875. 76. sz. Pár szó a felső népiskolákról, 87. sz. A felső népiskolák jövőjének biztosítása); a Sportban (1877. A nők tornászatának fontossága); a Közművelődésben (1880. 6. sz. Az érzelem és átszellemülés költészete, 17. sz. Az ó-kori Görögország és mai Britannia hasonlatossága terület, vízszintes tagosultság s a világban való helyzet előnyössége tekintetében, 50. sz. Pár szó a csiksomlyói róm. kath. tanítóképezdékről, Naiv csevegések a remény és emlékezetről, 1881. Ünnepi beszéd dr. Haynald Lajosról bibornoki arczképe leleplezésekor Csik-Somlyón a Ferencz-rendiek zárdájában 1881. febr. 21. (ez megjelent a M. Koronában is); a M. Polgárban (1885. 5. sz. Ritka könyvek a csik-somlyói szent Ferencz-rendiek könyvtárában); a Székelyföldbe sokat dolgozott 1882-től mint munkatárs, míg 1884. márcz. 2. a lap szerkesztését átvette és decz. 25-ig folytatta. Azután a Székely Nemzetnek levelezője volt, hol Szerecsen név alatt sok czikke és levele jelent meg. A költészettel is foglalkozozott.
Felolvasásai: 1886. jan. 19. Toldy Ferencz emlékezete; 1882. nov. 26. Arany János emlékezete.
A gyulafehérvári róm. kath. nagygymnasium Értesitője 1886. (Szabó István).