orvosdoktor, egyetemi magántanár, M. Tivadar lengyel emigráns, kereskedő és Ackermann Jusztina fia, született 1855. május 7-én Pesten; ugyanitt végezte iskoláit s 1879-ben avatták fel az összes gyógytudományok doktorává a budapesti egyetemen. 1877-től 1886-ig Navratil Imre dr. egyetemi tanár mellett működött úgy a gégészeti, mint a sebészeti osztályon. 1887. jan. nevezték ki a Rókus-kórház II. gégészeti osztálya rendelő főorvosává. 1883-ban alapította Rózsa S. és Schwartz Artur társaságában az ambulatoriumot szegény betegek számára. Bejárta a hazai s külföldi fürdőket, Európa nagyobb városait, kórházait, egyetemeit, hogy ismereteit gazdagítsa; tevékeny részt vett a nagyobb orvosi congressusokon. Több eszköze általános használatnak örvend, minők: orrtölcsére, orrtampontartója, kacsvezetője, gégemetszetei, papillotómja, autoinszuflátorja, orr-lápisztartói, száj-tágítója, orrkő-fogója sat. Foglalkozott gyomorvilágítással is s kisérleteinek eredménye volt, hogy 1896-ban az ezredéves kiállításon érdemérmet kapott és a király személyesen fejezte ki elismerését dolgozata felett. 1892-95-ig foglalkozott állatkisérletekkel a Leiter-Mikulicz-féle gastroskoppal. Alapító tagja a m. kir. orvosegyletnek, az orvosi könyvkiadó társulatnak, az orvosi segélyegyletnek és a Stefánia-kórháznak. Tagja a közkórházi orvostársulatnak, a m. fül- és gégeorvosok egyesületének, a dermatologusok és urologusok egyesületének, a közegészségi egyletnek sat.
Czikkei az Orvosi Hetilapban (1885-86. A német orvosok és természetvizsgálók 59. nagygyűlése gégészeti szakosztályának működése, Orrtömesztartó azaz helybeli kezelése, Gégedagmetesz, németül is a Centralblatt für Chir. u. Orthop. Mech.-ban, Vérzés és vérömlény a jobboldali valódi hangszálagon, Orrkő egy esete, legelső eset Magyarországon, németül a Pester med. u. chirurg. Presseben és könyvism., 1887. Néhány eszköz az orr, garat és gége helyi kezelésére, 1888. Jódfestenybefecskendés után belső genyedéssel gyógyult terimbelyes golyva esete, 1894. Megjegyzés dr. Antal János czikkéhez: Kisérleti adatok a kéksavas mérgezés gyógykezeléséhez); a Budapest főváros közkórházainak Évkönyvében (1889. A chromsav, jodoform, jodol, tejsav, cocain, menthol, aluminium-acetico-tartaricum, creolin, sozo-jodol készítmények, aristol, ichtyol és a külföldi és hazai kénesvizek gyógyértékéről gégebajoknál, 1890-91. Az orr és hortyok rosszindulatu daganatairól, a Sebészet és Pester med. u. chir. Presseben is, 1899. Angioma multiplex linguae, Angiosarcoma linguae et epiglottidis, németül a Pester med. u. chirurg. Presseben); az Odontoskopban (1892. Egy lenyelt és a bárzsingban beékelődött vendégfog eltávolítása, Kőképződés a nyelv alatti mirigy kivezető csövében, Elsődleges gümős-fekélyes folyamat a foghúson és pofa-nyákhártyán); Navratil Imre egyetemi tanár jubileumi munkájában (Veleszületett nyaki sipolyokról egy veleszületett kétoldali nyaki sipoly-eset kapcsán); az Orvosi Archivumnak is munkatársa.
1885. máj. tartotta előadását a m. kir. orvosegyletben a Magyarországon először ő általa diagnostizált rhino-laryngo scleromaról és 1888-ban mutatta be az első gümős daganatot a hangszálagon).
Pallas Nagy Lexikona XVIII, 286. l. és önéletrajzi adatok.