ág. ev. espereslelkész, M. Mihály iparos (kinek elődei Morauchiknak írták nevüket) és Gönczy Anna fia, szül. 1824. decz. 24. Liptó-Szent-Miklóson; édes atyját korán elvesztette s anyja a hátramaradt csekély vagyonból nem bírta volna gyermekei nevelésének költségeit fedezni. M. ezért, mihelyt az akkori liptó-szent-miklósi gymnasiumot elvégezhette, lemondva anyja vagyoni támogatásáról nővére javára, úgy Rozsnyón, hol gymnasiumi tanulmányait folytatta, mint Eperjesen, a hol a jogot és theologiát hallgatta, magánórák adásával s a részére jutott iskolai ösztöndíjakból tartotta fenn magát. Kerületi táblai joggyakorlatot is folytatott. Rozsnyón barátságra lépett Greguss Ágosttal, a későbbi egyetemi tanárral. Eperjesen egyik vezetője volt az ifjúságnak, mikor ez a Kerényinél ott járt Petőfi tiszteletére fáklyás ünnepélyt rendezett. A papi vizsgát letéve, Nógrádmegyébe a szandai Sréter családhoz ment nevelőnek. Miután a protestáns ifjaknak meg volt tiltva a németországi egyetemek látogatása, csak a bécsi egyetemre mehetett. Itt érte őt a béri (Nógrádm.) egyház meghívása, melyet 1852-ben el is fogadott. 1854-ben nőűl vette Esztergály Emiliát, E. M. pestmegyei főesperes leányát. Nógrádmegyében csakhamar esperessé választatott és e tisztet viselte 1868-ig, a mikor az aszódi (Pestm.) egyház meghívta lelkésznek; itt működik jelenleg is. Az 50-es évek végén a vallásügyi pátens idejében lelkes harczosa volt az autonomikus hazafias mozgalmaknak. Az Esztergály Mihály elnöklete alatt megtartott nagyhírű 1860. pesti ág. ev.-egyházkerületi gyűlésen ő is részt vett, a mikor Prottmann rendőrfőnök feltett kalappal lépett be az alig megnyilt gyűlés termébe, hol Esztergály elnök kimondván még az egyhangú hazafias határozatot, a gyűlést berekesztette s intett Székács Józsefnek, a ki egyikét mondta el legszebb imáinak. Prottmann akkor már épen az elnöki emelvényhez ért s hallva az imát, hirtelen levette a kalapját. A jelenlevők ugyan bántatlanul oszlottak szét, de később sok üldöztetésnek voltak kitéve, így M. is, a ki kitartó hazafias küzdelmeiért más vallású hazafiaktól is sok üdvözletet kapott. M. az egyház és a közművelődés terén nagy tevékenységet fejtett ki, Béren, Toldon, Szent-Iványon, Bokron templomot s iskolát építtetett; Béren takarékmagtárat is alapított; de alkotásai közül legfontosabb az aszódi gymnasiumnak, melyet akkor, mikor M. Aszódra ment, már az egyház meg akart szüntetni, újjá alkotása és felvirágoztatása. E gymnasium száz éves évfordulóján az ünneplők közt az ottani római kath., ev. ref. és izr. lelkészek is felkeresték őt, kit mint a felekezeti béke harczosát is üdvözöltek.
Czikkei, melyekben főleg gyakorlati kérdéseket tárgyalt, a Prot. Egyh. és Isk. Lapban jelentek meg, előbb Cserháti névvel, majd M. jegy alatt. Eszméi közül több meg is valósult; így péld. a nógrádmegyei első magyar tanítói egylet, melyet mint körlelkész megalakított s melyet később több hasonló kör megalakulása követett.
Egyházi beszédei kéziratban vannak.
Evangelikus Családi Lap 1900. 10. sz. arczk. (Bodroghy Béla).