veszprémi püspök, szül. 1552-ben Nagyváradon régi nemes családból; középiskoláit ugyanott, felsőbb tanulmányait Bolognában és Bécsben végezte oly sikerrel, hogy 1574-ben pappá szenteltetése előtt kinevezték nagyszombati tanárnak, mely minőségben tíz évnél többet töltött, utóbb mint az iskola igazgatója. Tanárkodása idején (1574-1582). többször megfordult Bécsben, rendszerint irodalmi s tudományos kutatás czéljából. Az esztergomi káptalan tagja volt 1578. jún. 22-től 1585-ig. Nem sokkal ezután a pozsonyi káptalanban is kapott javadalmat; a káptalan régi feljegyzései 1580-ban állandóan pozsonyi kanonoknak nevezik. Ez időtájt lehetett ugyanitt hitszónok is, 1586-ban pedig budai felhévizi prépostnak említik. 1599-ben szerémi püspök; mint ilyen Rómába készült, de nem tudni, valóban elutazott-e oda. 1599. jún. 21. veszprémi püspökké neveztetett ki. 1600. jún. 26. az esztergomi érsek helyett követi minőségben a törökhöz küldetett, hogy a békealkudozásokban részt vegyen; de mitsem végezve tért vissza. Meghalt 1601. decz. 11. Bécsben és eltemettetett Pozsonyban a sz. Márton-templomban. Gábor testvére által készített sírfelirata: «Haec requies mea in saeculum saeculi, Hic habitabo, quoniam elegi eam. » Végrendeletében vagyonát rokonai és az egyház közt osztotta meg s ezen kívül a véghelyekre 100 akó bort, 100 mérő búzát és 100 mérő zabot hagyományozott. Fiatal kora óta gyűjtött könyvtárát Gábor testvérének, ki pozsonyi kanonok volt, hagyta, egy zágrábi misekönyvet s egy újonnan aranyozott pontificalét pedig a pozsonyi káptalannak. Nagy olvasottságú és szép magyarságú író; a reformatio áramlása ellenében mint a róm. kath. vallás apologetája korának elismerését vívta ki.
Munkái:
1. Apologia a közönseges keresztyen hit agazatinac: es az anyaszentegyhaz bizonyos fő vallasinac oltalma, David Janos felelete ellen, ki ellenzette Telegdi Miklós, Peechi Püspök irasat, mellyben nem akarta Luthernec vallasat venni. Iratot… Az hiw egyigyu keresztyeneknec, igaz hitben valo gyarapodásokért, az derec sz: irasbo, sz. doctorokbol, es az igassag ellenzöknec vallasokbol is… Nagyszombat, M. D. LXXXVIII.
2. De Invocatione, et Veneratione Sanctorvm. Az Szenteknec hozanc valo segetsegekrül hasznos Könyü, Az Keresztyeneknec igaz hitben valo epületekért. Nagyszombat, M. D. LXXXIX. (Kézirata a pozsonyi káptalan könyvtárában. Ezen munkára, mely Fehérkövi István nyitrai püspök pártfogása mellett jelent meg, Gyarmathi Miklós helmeczi ref. lelkész adott ki Keresztyeni Felelet-et Debreczenben 1598-ban. Erre válaszolt Pázmány Péter 1607-ben.).
3. De Cvltv Imaginvm. Az idvössegre intő kepeknec tiszteletiről valo, igaz tudomany… Nagyszombat, M. D. LXXXIX.
4. Brevis ac Catholica Confvtatio Impiorvm Novorvm Articulorvm nuper in Galantha a Sacramentarijs Concinnatorum. Nagyszombat, 1593.
5. De Gratia, ac libero hominis arbitrio, et de volvntate Dei. Az Isten malasztyarol, az szabad akaratrol, es az Istennec Akaratyarol valo tudomany … Nagyszombat, 1600. (Ajánlva van Pethe Márton kalocsai és bácsi érseknek, kinek pártfogása mellett jelent meg. Mindezen munkákból több mutatvány jelent meg a Magyar Nyelvemlékekben).
Tanári működésének emlékei s egyéb kéziratai a pozsonyi káptalan levéltárában vannak:
Annotationes in oratorem ad Quintum fratrem, 4rét 233 levél;
A szentségek magyarázatára vonatkozik 1547-60. 4rét 302 levél;
Controversia de communione sub una specie;
Commentaria in tres libros de officiis Ciceronis 1582. 4rét 356 levél;
Commentaria in Dialecticam Joannis Caesarei una cum questionibus controversis et dubiis 1582, nagy 8rét 237 levél;
Tractatio catechetistica ex diversis compillata auctoribus in usum scholae Tyrnaviensis 1781. 4rét 224 levél;
Liber de justificatione 1579.; 4rét 343 levél; több részből álló magyar kézirat az 1584-1588. időből, legnagyobb része Dávid János erdélyi prédikátor ellen írva.
A budapesti egyetemi könyvtárban:
Testamentum Andreae Monoszlay episcopi Veszprimiensis 1600.;
a rozsnyói káptalan kézirattárában:
Dialectikája, melyet 1574-82-ig tanított a nagyszombati főiskolában; ezt 1581. nov. 2. kezdte írni s 1582. okt. 2. fejezte be, 8rét 237 levél.
Könyvtárát és kéziratait, melyeket testvéröcscsének Monoszlói Gábor pozsonyi kanonoknak hagyott, ez 1603. végrendeletében Napragy Demeter veszprémi püspöknek hagyta azon kéréssel, hogy a latin munkákat «fordítsa le a magyar nyelvre és adja ki isten egyházának javára. » Hagyatékának talán legérdekesebb tárgya volt azon kis ezüst olvasó, mely II. Lajos királyé volt és Oláh Miklós esztergomi prímás birtokába jutott; ez pedig M.-nak ajándékozta.
Nevét Monoslai, Monosloi, Monoszloi, Monoszlay és Monozloinak ís írta.
Bod, M. Athenas 184. l.
Horányi, Memoria II. 660. l.
Katona, Historia Critica XXVIII. 846. l.
Pauer János, Az egyházi rend érdemei. Székesfehérvár, 1847. 303. l.
Lányi Károly, Magyar kath. clerus érdemeinek történetigazolta emléke. Pozsony, 1848.
Danielik, M. Irók II. 208. l.
Nagy Iván, Magyarország Családai VII. 554. l.
M. Sion 1863. 638., 1866. 862., 1886. 831. l.
Toldy Ferencz, A m. nemzeti irodalom története.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I., II.
M. Könyv-Szemle 1881. 204., 1894. 213., 1895. 211., 212. lap.
Nemzet 1882. 102. sz. esti kiad.
Zelliger Alajos, Egyházi irók Csarnoka. Nagyszombat, 1893. 338. lap.
Századok 1900. 624. l.
Kollányi Ferenc, A m. kath. főpapság végrendelkezési jogának története 110. l. és Esztergomi kanonokok. Esztergom, 1900. 181. l.
Mihalovics Ede, A kath. prédikáczió története Magyarországon. Bpest, 1900. és dr. Hornig Károly báró veszprémi püspök jegyzeteiből.