bölcseleti doktor, velenczei követ Mária és Zsigmond király udvarában, velenczei származású s az ottani városi tanácsnak szekretariusa és Kandiának kanczelláriusa volt. Nagy Lajos halála után a velenczei köztársaság Barbo Pantaleonnal követül küldte Mária királyné udvarába, hol több évig tartózkodott. Midőn Horváth János és Palisnaiak Nagy Lajos özvegyét és leányát fogva tartották, Zsigmond király Barbo Pantaleont arra kérte, küldené követ-társát, de Monacis Lőrincz jegyzőt Velenczébe, hogy a köztársaság azonnal hajóhadat indítson Novigrád alá, hol a foglyok tartattak, mert a lázadók a királynékat Kis-Károly özvegyének akarják kiszolgáltatni. (Erzsébet már ekkor meg volt ölve, mit Zsigmond nem tudott). De M. azonnal el is ment Velenczébe és ha a köztársaság ekkor nevezetes szolgálatokat tett a magyar királyi háznak, ez az ő közbenjárásának köszönhető. Mária 1387. jún. elején fogságából megszabadult. Ez időben, de M. újra a magyar királyi udvarnál volt mint követ és elhatározta, hogy Kis-Károly megöletését és a királynék siralmas esetét egy költeményben fogja leírni. Erre Mária királyné meghagyta neki, ne felejtené el költeményében azt is megemlíteni, hogy ő (Mária) megszabadulását Velenczének köszöni. Meddig maradt de M. a magyar királyi udvarnál, nem tudom, azonban miután Velencze történetének könyvét 1354-ig megírta s velenczei méltóságát negyven évnél tovább viselte, 1429-ben meghalt.
Munkája: Chronicon de rebus Venetis ab u. c. ad annum 1354. Accedit ejusdem Laurentii carmen de Carolo II. rege Hungariae. Omnia ex m. ss. editisque codicibus eruit, recensuit, praefationibus illustravit Flaminius Cornelius. Venetiis, 1758. (Kézirata a XV. századból a velenczei szent Márk-könyvtárban).
M. Könyv-Szemle 1883. 196. l.
Kisfaludy-Társaság Évlapjai XX. 1884. 205-222. lap. (Márki Sándor, ki M. ajánlólevelét Mária királynéhoz és az 550 sorból álló költeményt közli magyar fordításban).
Petrik Bibliogr.
Kath. Szemle 1899. 765. lap. (Békesi Emil).