miniszteri tanácsos, M. Viktor ágostai evangelikus lelkész és Stenner Júlía fia, született 1859. aug. 9. Brassóban; főgymnasiumi tanulmányait szülővárosában végezte, azután Kolozsvárra ment az egyéves önkéntesi év leszolgálása és a jogi tanulmányok elvégzése végett. A katonai szolgálatának eleget tevén, hadnagy lett, az egyetemen pedig az egyik államtudományi pályadíjat elnyerte. Tanulmányainak befejezése végett Budapestre jött, hogy az itteni egyetemen letegye az államtudományi és jogtudományi államvizsgákat. Ezután szülei külföldre küldötték, hogy a közpályára szükséges magasabb kiképzést nyerjen; ezen tanulmányi útjában megtekintette a közművelődési és művészeti intézményeket Ausztriában, Németországban és Francziaországban. Ezen útjában nyert tapasztalatait később többször felfrissítette külföldi utazásain. 1882. okt. Trefort Ágoston fölvette a vallás- és közoktatásügyi miniszteriumba fogalmazó gyakornoknak és eleinte a jogi osztályban alkalmazta, később a miniszterium elnöki osztályába helyezte át és arra használta fel, hogy a legkülönbözőbb napi kérdésekről czikkeket iratott vele a lapokba. Trefort európai műveltségével és melegen érdeklődő lelkével nagy befolyást gyakorolt M. tudományos fejlődésére, hozzá barátsággal viseltetett és utolsó idejében is magával vitte külföldi útjára. Báró Eötvös Loránt elnöki titkárrá, Wlassics Gyula miniszter 1898-ban czímzetes miniszteri tanácsossá nevezte ki a vallás- és közoktatási miniszteriumban; 1901. okt. pedig valóságos miniszteri tanácsos lett. A tanügy terén kifejtett működésével szerzett különösen érdemeket, így szülővárosa és Brassó megye területén egymásután létesültek az állami iskolák és ezáltal a magyarság erős végvárává tették ezt a nemzetiségi megyét. A csángók közművelődési viszonyainak javítására is nagy gondot fordított; nemcsak állami elemi iskolákat állíttatott fel számukra, hanem polgári fiú- és leányiskolát is eszközölt ki Hétfalu lakossága részére. M. a brassómegyei ág. ev. magyarság egyházi ügyeiben is vezető szerepet visz. Eleinte a hosszúfalui egyház; 1897-ben az egész egyházmegye választotta felügyelőjének; a gyámintézet pedig elnökének. 1899-ben az Urania magyar tudományos szinházat és egyesületet alapította, szervezte s ma is vezérlője. Az Urania-szinház kiváló jelentősége abban van, hogy a tudományok népszerűsítésére nemcsak a fővárosban tart fenn egy szinházat, hanem fővárosi darabjait a vidék minden városába viszi és ez által szoros kapcsolatot létesít az országban culturalis törekvéseinkben. Az egyesület jelenleg 1200 tagból áll és két év óta Urania cz. folyóirata van. Az Urania azon eszmével is foglalkozik, hogy a főváros nagyobb köztereit és sétahelyeit, első sorban a városligetet hazánk kiváló férfiainak szobraival lássa el. Az egyesület továbbá vetítőgépeket és kész felolvasásokhoz való szövegeket kölcsönöz ki a vidékre, hogy szemléltető módon a kor mozgató eszméiről és a gyakorlati élet szükségleteiről mindenkinek tájékozást nyújtson és mintegy élő hirlapként működjék. Az egyesület anyagi erejének gyarapítására most sorsjátékot rendez, a melyet ő eszközölt ki a pénzügyminisztertől. M. bírja a III. osztályú vaskoronarendet, a II. oszt. perzsa nap- és oroszlán-rendet a csillaggal, a III. osztályú porosz vörös sas rendet és a franczia közoktatásügy tisztje. Az ezredéves országos kiállításkor a közreműködő érmet, a párisi világkiállítás alkalmából pedig a nagy arany érmet kapta. Az Eötvös országos bizottság valamint több tanító-egyesület tiszteletbeli és dísztagja.
Tanügyi, politikai, kritikai, közgazdasági, egészségügyi, művészeti, történelmi s egyházpolitikai czikkeket írt a következő hírlapokba és folyóiratokba: az Egyetértésbe (1883. decz. 23. A fogyasztási adókról, 1885. jan. 5., 1886. történelmi, művészeti és tanügyi czikkek); a Nemzetbe (1886. 113. sz. A classikus nyelvek tanítása a középiskolában és hasonló tárgyú czikkek); a Brassónak rendes munkatársa volt (1885-től szépirodalmi dolgozatokkal, 1887. 43. sz. Az Erdélyi czigányokról); a Dittes által szerkesztett Pädagogium cz. havi folyóiratba (1885 sat.); a Budapesti Szemlébe (L. 1887. Az orvosi tudományok tanítása és tanulása); a Fővárosi Lapokba (1888. 194. sz. A hermaneczi papirgyár); a M. Salonba (1888. Trefort miniszter végnapjairóI.); az erdélyi írók és művészek Almanachjába (Kolozsvár, 1892. Egy levél); írt még a Vasárnapi Ujságba, az Ország-Világba, s a müncheni Allgemeine Zeitungba.
Munkái:
1. A hazai középiskola reformja. Bpest, 1885.
2. Husvéti tojások. Bpest, 1890. (Ethnographiai tanulmány).
3. A genfi conventio. Budapest, 1887. (A kolozsvári egyetem pályadíjat nyert munkája átdolgozva. 2. bőv. kiadás. Bpest, 1888. Németül az Universal-Bibliothekben 2203. sz. Leipzig, 1894.).
4. Gróf Csáky Albin. Élet- és jellemrajzi vázlat. Két képpel. Bpest, 1894.
Jegyei: M. V. és V. v. M.
M. Könyvészet 1887-88., 1894.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XII. 747., XVIII. 282. l.
Ország-Világ 1895. 6. sz. arczk., 1897. 4. sz. arczk., 1902. 25. sz. arczk.
Vasárnapi Ujság 1900. 46. sz. arczkép.
Székely Naptár 1900. arczk.
Budapesti Hirlap 1901. 40., 296. sz.