egyetemes orvosdoktor, elmegyógyintézeti főorvos, M. Károly komáromi nemes származású ügyvéd és Gulyás Julia fia, szül. 1863. máj. 26. Székesfejérvárt; felsőbb gymnasiumi tanulmányai alatt unokatestvére Molnár Aladár író végezte nevelését. Orvosi tanulmányait a budapesti egyetemen hallgatta s 1895-ben nyert orvosdoktori oklevelet. Már előbb 1888-ban mint gyakornok a sz. Rókus kórház szolgálatába lépett; a tiszti főorvosi hivatalban mint szakdíjnok és a Schwartzer-féle gyógyintézetben 12 évig mint első secundarius működött. 1900. jún. óta az angyalföldi m. kir. állami elmegyógyintézet főorvosa.
Munkái:
1. Adatok a paralysis progressiva gyógyulásának kérdéséhez. Közlemény a Babarczi-Schwartzer Otto dr. egyetemi m.-tanár elme- és ideggyógyító intézetéből. Bpest, 1898. (Különnyomat az Orvosi Hetilapból).
2. Heveny fertőző betegségek kapcsán keletkezett elmebajok. Bpest, 1899. (Különny. a Gyógyászatból).
3. Beitrag zur Frage der Heilung der Paralysis progressiva. Bpest, 1899. (Különny. a Pester Medizinisch-Chirurg. Presseből).
4. Ueber die im Zusammenhange mit acuten Infectionskrankheiten auftretenden Geistesstörungen. Wien, 1899. (Különny. a Wiener Klinische Rundschauból).
Önéletrajzi adatok.