Molnár János (alsó-csernátoni),
ev. ref. theologiai tanár, M. Sámuel theol. tanár és Antal Borbála fia, szül. 1825. febr. 6. Marosvásárhelyt; tanulását itt kezdette és Nagyenyeden folytatta; élvezte a Naláczy-féle ösztöndíjat, osztálytanító volt a legfelső osztályban és három évig könyvtárnok. 1847-ben Bécsbe ment az orvosi pályára; de 1848-ban az ottani mozgalom miatt hazajött és 1850-ben mint püspöki titkár Marosvásárhelyt letette a papi szigorlatot. Innét hívta meg a marosvásárhelyi református kollegium előljárósága 1852. február 25-én, Török János elfogatása után az általa tanított bölcselet-theologiai tantárgyak folytatólagos előadására és a görög nyelv tanítására. 1859- és 1860-ban vizsgáló elnök volt a Marosvásárhelyt és Bonyhán tartott zsinatokon és az elsőn fölszenteltette magát pappá. 1863 nyarán Kászon-Jakabfalvára ment, hogy megrongált egészségét helyreállítsa; azonban ugyanott szept. 1. meghalt.
Czikke a Marosvásárhelyi Füzetekben (I. 1860. 58-87. és 144-162. l. Hazaszeretet növelési szempontból, Diszterweg után viszonyainkra alkalmazva).
Kéziratban: Gyászbeszédek gr. Teleki László, Moós István ügyvéd, Szász István tanár felett; a Kazinczy-ünnepen tartott beszéde; temetési és más templomi imák; iskolai évnyitó és évzáró beszédek.
Koncz József, A marosvásárhelyi ev. reform. kollegium története. Marosvásárhely, 1896. 457., 596. l. és gyászjelentés.