Molnár János (sepsi-nagy-baczoni),
nyug. ev. ref. lelkész, M. András gazdatiszt és Pávai Vajna Rákhel fia, szül. 1824-ben Koronkán (Marosszék); a marosvásárhelyi főiskolában tanult, hol a jogi és theologiai tanfolyamokat is végezte. Ezután az V. és VI. gymnasiumi osztályokban köztanító volt. A marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi, nagy-enyedi és kolozsvári collegiumokban bölcseleti, theologiai és természettudományi úgynevezett egyetemi vizsgálatot tett. 1850 elején a brassói ev. ref. egyházközség hívta meg lelkészének, hol 43 évi szolgálata után 1892-ben nyugalomba vonult. 1857-ben Vajda Simonnal együtt alapították az első brassói magyar intézetet, a magyar könyvolvasó egyletet. 1863-ban alapította a magyar dalárdát, 1879-ben a magyar protestáns jótékony nőegyletet.
Történelmi czikkeket írt a Brassóba (1887-88) és a brassói naptárakba; a Magyarságban (1890. 25. sz. Néhány brassói népmonda).
Munkái:
1. A törcsvári uradalom jogi állapotáról. Brassó, 1872. (A Brassóváros által kiadott nyomtatvány ellenében Csángó álnévvel. A Nemerében jelent meg, mely később kibővítve a Hétfalusiak által ügyvédük toldásával ellátva és ennek neve alatt «Czáfolat» cz. külön füzetben is kinyomatott).
2. A brassói magyarság és ev. ref. egyház története. Kiadta a brassói ev. ref. egyház-tanács. Brassó, 1887.
Koós Ferencz, Életem és emlékeim. Brassó, 1890. I. 125., 126. l. és önéletrajzi adatok.