római katholikus esperes-plébános, Molnár Ferencz uradalmi ügyvéd és Kolossváry Josefa fia, szül. 1816. máj. 2. Bakony-Szent-Lászlón (Veszprémm.); a gymnasium alsó osztályait Veszprémben, a humaniórákat és bölcseletet Győrött végezte. 1839. máj. 4. miséspappá szenteltetett fel; segédlelkész volt, (mint diaconus) Székesfejérvárt, 1839. máj. 4-től Pázmándon, 1844. szept. 1-től ismét Székesfejérvárt 1849. júniusig, midőn honvéd lett és mint hadnagy Aradon 1850. nov. 1-ig fogva tartatott. 1851. márcz. 1. segédlelkész lett Kövesden (Sopronm.), hol1852. május 1-től administrator és július 1-től plébános volt; 1861. júl. 1-től Sár-Pentelén (Veszprémm.); 1871. júl. 1-től esperes-plébános Szabad-Battyánban (Fehérmegye), hol 1888. júl. 31. meghalt.
Czikke a Religio és Nevelésben (1846. II. Morus Tamás).
Munkája: Egyházi beszéd, melyet szent István első magyar király országos ünnepén 1862. aug. 20. a székesfehérvári főtemplomban elmondott. Székesfehérvár, 1862.
Pauer János még egy kiadott egyházi beszédét említi, melyet 1848. márcz. mondott, de ezt nem ismerem.
Pauer János, Historia dioecesis Alba-Regalensis. Albae-Regiae, 1877. 421. l.
Némethy Lajos, Dicsbeszédek. Bpest, 1881. 55. l. és unokaöcscsének Molnár Elemér szegedi kir. itélőtáblai birónak szives közlése.