bölcseleti és theologiai doktor, Jézus-társasági áldozópap, később apát, szül. 1728. jún. 13. (kereszteltetett) Csécsényben (Győrm.), hol atyja Szabó György molnármester volt és ezért közönségesen Molnárnak hítták, s e név maradt a fiúra is. Édes anyját korán elvesztette s atyja Győrbe küldte parvistának; onnét Pozsonyba került; mindkét helyen a jezsuiták vezetése alatt végezte a gymnasium négy alsó osztályát 17 éves koráig. 1745. okt. 15. lépett a rendbe és Bécsbe küldték, hol két próbaévet töltött: azután Szakolczán tanulta a rhetorikát és poetikát, míg a philosophiára Gráczba küldték; innét Kassára került, hol a theologiát tanulta; nemsokára azonban tanítania is kellett: Sárospatakon, Kassán, Esztergomban, Budán és Nagyszombatban. 1756-ban ismét Gráczba küldték, hogy theologiai tanulmányait befejezze; négy évet töltött itt és a régiségek búvárlásába is belemerült. 1759-ben szentelték pappá Nagyszombatban. Tanuló évei alatt elsajátította a német és franczia nyelvet, a görögön (melyben rendkívül jártas volt, és a zsidón kívül). Az iskola tárgyait is mind kiváló kedvvel tanulta; feljegyezték róla, hogy kedves tanulmányai voltak a költészet, a szónoklat, történet, természettan, bölcselet és theologia. 1759-ben elfoglalta a tanári katedrát Nagyszombatban, hol 1767-ig tanította az ethikát, ékesszólástant és bölcseletet; 1769-ben Kolozsvárt, majd 1772-ig a theologiát Győrött, azután Budán és újra Győrött adta elő. 1773-ban Patachich Ádám püspök elkérte rendjétől, mire Nagyváradon theologus és könyvtárnok volt, a rend feloszlatása után 1774-ben Győrmegyében születése helyén lelkészkedett. 1776-ban a budai akadémia igazgatójává nevezték ki; 1777-ben pedig, midőn az egyetemet áthelyezték Nagyszombatból Budára, kir. tanácsossá és az egyetemi tanács assessorává s egyidejüleg kinevezték szombathelyi kanonokká, 1780-ban bélakuti apáttá. 1764-től 1784-ig működött mint tanár és sok mindenféle tudományt tanított; legkivált philosophiát, theologiát és a latin meg a görög nyelvet; behatóan foglalkozott azonban a physikával is. Mint tanárt rendkívül dicaéri Ürményi József, ki tanítványa volt és kiemeli, hogy mindenkor a jeles tanító mintaképe volt. 1784-ben II. József császár kinevezte szepesi kanonokká. Husz évet töltött itt elvonulva, csendes, de folytonos munkában. A szepesi káptalan irattárában található feljegyzések szerint minden idejét, mely a kar-ima és más kötelességei elvégzése után maradt, könyvolvasással és írással töltötte. 1787-ben Kazinczy is meglátogatta. Életének végén aggkora mellett, súlyosabb mellbaj is gyötörte s öt napi betegség után 1804. febr. 15. Szepes-Váralján meghalt. A szegények iránt jótékony és bőkezű volt, mindazonáltal pénzének legnagyobb részét a tudományokra fordította; műveit többnyire saját költségén adta ki. Az a különös szokása volt. hogy minden társaságtól elvonultan otthon tartózkodott. Kazinczy is megjegyzi róla, hogy «igen nyájas, de sohasem nevet». A Tudom. Gyűjtemény szerint hatodfél lábnyi magas, inkább sovány, mint hizott, barna hajú ember volt. Mindig komoly, de nem mogorva, tekintete nyilt és élénk, társalgása nyájas volt.
Költeményei a M. Hirmondóban (1780. 9. sz.), az Orpheusban (1790).
Munkái:
1. A régi jeles épületekről kilencz könyvei. 11 rézm. táblával. Nagyszombat, 1760.
2. Az igaz penitentzia-tartó bűnösnek eleven példája, mellyet a penitencia-tartó Dávid királynak példája és az 50. zsoltár szerint minden meg-térő bűnösnek hasznára olasz nyelven előadott Diotallevi Sándor Jézus-társaságának szerzetes papja. Magyarra ford. … Nagyszombat, 1763.
3. A megtérő reformatus elmélkedéséről négy könyvei. Nagyszombat, 1763.
4. Concionum pro dominicis annus unus. Nagyszombat, 1767.
5. Az anya-szent-egyháznak történeti. Mellyeket a régi, és utóbbi írók válogatott nyomdoka-szerént egybe-szedett, és elé-adott. Nagyszombat, 1769., 1770., 1771. és 1788. Négy kötet.
6. Urnapi prédikátzió, mellyel urunk 1769. eszt. pünkösd havának 25. napján a n. kolozsvári közép-öreg utczán tartott. Kolozsvár, 1769.
7. Az oltári szentségről és áldozatról a reformátusok paizsa ellen hármas könyv. Pozsony, 1775. (E mű kézirata, censurai példány. Győr, 1774. a budapesti egyetemi könyvtárban).
8. Pásztor ember, avagy a pásztorok tanításáról két könyv. Pozsony. 1775. (Petrovszky Sándor főhadnagynak tanácsára és költségével neki ajánlva, néhány képpel).
9. De ratione critica legendi libros modernii temporis sine iactvra religionis, et veritatis. Libri duo. Posonii & Cassoviae, 1776.
10. Petrovszky Sándor urhoz… tizenöt levelei. midőn őtet a jó nevelésről való irásra ösztönözné. Posonii & Cassoviae, 1776. (Kézirata a budapesti egyetemi könyvtárban, 4rét 186 lap).
11. Egész esztendőnek vasárnapira és innepire szolgáló predikátziók. Posonii & Cassoviae, 1777. (74 prédikáczió. Kézirata, censurai példány, a budapesti egyetemi könyvtárban).
12. A természetiekről. Newton tanitványainak nyomdoka szerént hat könyv. Posonii & Cassoviae, 1777. Két kötet.
13. Az ó és új testamentomi szent historiának summája. Buda és Nagyszombat, 1777. (2. kiadás. Buda. 1778., 3. k. Buda, 1782., 6. k. Buda és Nagyszombat, 1793.; Ujabb kiadásai. Buda, 1837. és 1841.).
14. Chrestomathia ex optimis linguae latinae authoribus concinnata in vsum gymnasiorum, et scholarum grammaticarum per regnum Hungariae et provincias eidem adnexas. Budae, 1778. (2. kiadás. Budae, 1778., 3. k. Budae, 1782.).
15. Orationes sacrae ad normam r. literarii instituti elaboratae et insertae monumentis inaugurationis regiae universitatis Budensis. Budae, 1780. (Kézirata a budapesti egyetemi könyvtárban 4rét 273 lap).
16. Actvvm fidei, spei, et caritatis explicatio auctoritate… archi-episcopo Colocensis in vsvm eivsdem archidioecesis proposita. Pestini, 1780.
17. Zoologicon. Complexum historiam natvralem animalivm, monvmentis inavgvrationis Bvdensis institvtae e decreto, formvlisqve Mariae Theresiae… insertvm. Budae, 1780. (Versekben).
18. Phytologicon, complexum historiam naturalem vegetabilium. Budae, 1780. (Versekben).
19. Oryctologicon, complexum historiam naturalem mineralium. Budae, 1780. (Versekben. A három munka gyűjtő-czíme: Physiologicon complexum historiae naturalis regna tria. Mind a három munka kézirata, censurai példány, a budapesti egyetemi könyvtárban).
20. Szent Ágoston hármas levele, mellyeket megmagyarázott és oktató fejtegetésekkel eléadott a római közönséges hitűeknek lelki vigasztalásokra. Pozsony, 1780.
21. Oratio funebris ad solennes exequias Mariae Theresiae, Romanorum imperatricis… a regia universitate Budensi celebratas die… Januarii anno 1781. dicta. Pozsony, 1781.
22. Magyar Könyv-Ház. Pozsony, 1783. (I-IV. szakasz), Pest, 1793-1804. (V-XXII. szakasz.) Ezen munkájában az általa olvasott, többnyire külföldi könyvek kivonatát irta le s a mint maga beszámolt: «Én a sokból keveset úgy igyekszem elé-méltatni, hogy a történetek, külső-belső tartománybeli népek, szokások, találmányok, mesterségek, a természet sokféle tulajdonaival… megismertessenek». (A hátralévő négy kötetre vagyonát hagyta; ezek azonban nem jelentek meg).
23. Oratio funebris ad solennes exequias… dni Caroli de Salbeck, episcopi Scepvsiensis… in cathedrali ecclesia Scepvs. celebratas die jvlii 18. anno 1785. dicta. Leutschoviae.
24. Psalmorum juxta seriem divini officii explicatio. Cassoviae, 1786.
25. Concionum dogmaticarum, ac moralium dominicis totius anni congruentium synopsis. Plures eadem die sacras orationes repraesentans ea ratione, ut praeter thema epitome exordii, patriumque sermonis ceterarum proponatur, instructa verbi Dei, sanctorumque patrum sententiis. Cassoviae, 1787.
26. Responsorum adversus eas hujus temporis objectiones, quibus fidelium animi percelluntur. Cassoviae, 1789. Két kötet.
27. Sacra solemnia. Exegeticis poematiis ad secund. mensas exc. ill. rev. dd. episcoporum Scepusiensium per illustres viros recitatio celebrata. Cassoviae, 1790.
28. Molnár Jánosnak bélakuti apáturnak, szepesi kanonoknak, a sz. Theologia doctorának, a sz. szék assessorának magyar és deák könyvei. Győr, 1792. (Saját munkáit ismerteti).
29. Predikátzió, mellyel főt… 1794. eszt. kis-asszony napján krasznahorkai vár templomában mondott, midőn ott főtiszt. ur Veszelai János rosnyai kanonok… papságának 50-ik esztendeje után szent miséjét megint elmondotta. Kassa, 1794.
30. A közönséges keresztény hitnek summája. Fohászkodó, és emlékeztető versekben. Pozsony, 1798.
Még két kisebb munkáját említi ő maga: Szent Istvánnak Budára hozott jobb keze tiszteletére versek és Énekecskék (3 ének); de ezeknek nem adja könyvészeti leírását. Nem ismerem. Az Ilias első énekét is fordította.
Levelei Benkő Józsefhez: Buda, 1782. ápr. 12, és 1783. aug. 26. (Erdélyi Prot. Közlöny 1873. 7., 8. sz.); Kazinczy Ferenczhez: Szepes 1787. aug. 7., nov. 14. és 1788. máj. 10. (Kazinczy Ferencz Levelezése I.).
Kéziratban: Historiae Hungariae Synopsis; Analecta artium et scientiarum, quae in scholis grammaticis et institutis secundum regium institutum in Hungaria pertractantur. Tomus I.
A m. n. múzeumban: Gespräche eines Christen und Juden von der Christlichen Religion, a XVIII. századból 4rét 103 lap (németre fordított munkája, censurai példány); a kalocsai főegyházi könyvtárban: Az egyházi történetekről XVII könyvek.
Névaláírása a Zsebkönyvben (1821. Mellékletén).
Horányi Memoria II. 657. lap.
M. Hirmondó 1780. 31., 54., 1781. 13. sz.
Ungar. Merkur 1786. 1042-47. (Kovachich).
Révai, Planum. Candidati 62. l.
Zeitschrift von u. für Ungern III. 1803. 385. lap.
Tudom. Gyűjtemény 1820. IX. 60. l.
Fejér, Historia Academiae.
Stoeger, Scriptores 234. lap.
Annalen der Literatur, Wien, 1805. Intell. 24. l.
Ferenczy és Danielik, Magyar irók I. 328. l.
Toldy Ferencz, M. Nemzeti irodalom története.
Ifj. Szinnyei József, Irodalmunk története 1711-1772. Budapest, 1879.
Kazinczy Ferencz, Pályám emlékezete. Budapest, 1879. (Nemzeti Könyvtár III.).
Figyelő VIII., IX., XI., XII., XV-XVII.
Pauler Tivadar, A budapesti m. kir. tudományegyetem története. Bpest, 1880.
Magyar Könyv-Szemle 1883. 299. l.
Ballagi Géza, A politikai irodalom. Bpest, 1888. 629. lap.
Petrik Bibliogr.
Egyetemes Philologiai Közlöny XVII. 132. l.
Irodalomtörténeti Közlemények 1895. 436., 438. l.
Pécsi Ödön, Molnár János élete és művei. Szeged, 1896. (Előbb a M. Sionban 1896.).
Kazinczy Ferencz Levelezése VIII. (hol egy költeménye is van).
De Backer-Sommervogel, Bibliothèque-Bibliogr. V. 1185. h.