jogi doktor és akadémiai tanár, 1869-73-ig segédtanár és könyvtárnok a nagyváradi akadémián, 1870-ben az ausztriai jog helyettes tanára. Az 1870-71. évet állami ösztöndíjjal a büntetőjog és jogbölcselet tanulmányozása végett a berlini és heidelbergi egyetemen töltötte. 1873-ban a kassai jogakadémiához a magyar alkotmány- és jogtörténet, magyar közjog, valamint a közigazgatási és pénzügyi törvényisme rendkívüli tanárává neveztetett ki. 1874-ben a szervezés alkalmával ugyanazon minőségben a jogtörténet és egyházi jog tanszékére Nagyváradra helyeztetett vissza. 1876 óta a nemzetgazdászat, pénzügytan és a pénzügyi tételes törvények rendes tanára; a büntető jogból képesített egyetemi magántanár. Nagyvárad város törvényhatósági bizottságának tagja.
Czikkei a M. Jogászgyűlés Évkönyvében (1876. Vélemény, vajjon az elítéltetéssel a rendes büntetésen fölül kapcsolandók-e össze egyéb jogkövetkezmények is, s ha igen, mily esetekben és milyenek); a nagyváradi kir. jog- és államtudományi kar Almanachjában (1879. A földhitel).
Kéziratban: A büntetőjogi elévülésről. (Dissertatio habilitationis).
Bozóky Alajos, A nagyváradi kir. akadémia százados multja. Bpest, 1889. 86., 90., 91. lap.
M. Könyvszemle 1898. 352. l.