beszélyíró, Szinegh György m. kir. adófelügyelői irodatiszt neje, csáktornyai somosi János 1848-1849. honvéd-őrnagy és bozóki Bozsó Konstanczia lánya, szül. 1842. aug. 18. Szolnokon (Pestm.); neveltetését az egri angol-kisasszonyok (apáczák) vezették hat évig és további kiképeztetését a gráczi Sacré-Coeur intézetben nyerte. A tanárnői vizsgát Lausanneban tette le. Irodalmi kiképeztetését Szvorényi József és Mindszenty Gedeontól nyerte. 1858. szept. 25. ment férjhez és Kis-Várdán lakott családi körében; 1896-ban pedig férjével Bpestre költözött.
Beszélyeket és költeményeket írt a Nefelejtsbe (első beszélye a Rozmaringág is itt jelent meg); ez időben Ilon és Regina név alatt írt; egyik beszélyét a szent István-társulat pályadíjjal jutalmazta; a 60-as években a Családi Kör munkatársa volt. Később a M. Állam melléklapjában a Szépirodalmi Kertben jelentek meg beszélyei.
Munkája: A nőkebel világából. Beszélyek. Debreczen, 1874. (Ilon névvel. A jövedelem 1/3 része Major Béla író síremlékére, 1/3 része a debreczeni Teresianum-árvaintézetre ajánlva).
Petrik Könyvészete és önéletrajzi adatok.