költőnő, szül. 1760. aug. 25. (keresztelés) S.-a.-Ujhelyben (Zemplénm.), hol atyja M. István a hartai malom nemes származású bérlője volt, ki a leányát olvasni megtanította, de írni nem, hogy szerelmes levelek irására ne fordítsa tudását. Lopva tanult meg írni s annál több szenvedélylyel művelte magát. 17 éves korában férjhez ment, de nem szive szerint; férjétől sok durva bántalmat szenvedett. 14 évig élt vele «unt páros világban» és három gyermeke született. Férjétől válni készült; de az 1791-ben meghalt. A bánat és magába szállás vezette a költészet művelésére, miben enyhülést talált. Abaujmegyei faluban örökségén élt anyja ápolásának, gyermekei nevelésének és a múzsáknak; két testvérét is segítette; később egyik oly állásra jutott, hogy őt segíthette. Versei nagy hírre kaptak. Ráday Gedeon gróf is buzdította, Édes Gergelylyel pedig levelezett. 1794 körül Váczra tette át lakását. Itt vette Mikes Anna grófné verses levelét, ki lelkes barátsággal hívta meg magához Apafira Erdélybe. 1795-ben el is ment és társalgása lebilincselte a grófnét, a ki megmarasztotta társalgónőjeül. 22 évig maradt a grófnénál, mialatt a legelőkelőbb erdélyi társaságban forgott; legtöbbször Egeresen lakott, de Kolozsvárt is gyakran, különösen télen, időzött. Kolozsvárt 1816-ban meglátogatta Kazinczy Ferencz is, ki így ír ezen látogatásáról: «Özvegy báró Dániel Istvánné, előbb báró Bornemisza Pálné, szül. gróf Mikes Anna excnál két barátom vezete fel. Nyolczvan esztendős, s tíz év óta szemei egészen el vannak sötétülve… Ez az asszonyság nem ért németül, s Molnár Borbálát házánál tartja, hogy számára fordítson holmit, a mi aztán asszonyának felolvastassék. S így ezen általam mindaddig nem ismert földimet is… megláthatám vala, kit korunk asszony írói közt, mindig megkülönböztetéssel fog nevezni literaturánk; őtet természet, szenvedés és az Édes Gergely vezérlései tevék verselővé» (Erdélyi levelek. Bpest, 1881. 81. l.). Erdélyben ismerkedett meg az ottani hires költőnővel, Ujfalvy Krisztinával, kinek sorsa sokban hasonlított az övéhez s a ki 1796 nyarán verses levélben kereste fel és kérte barátságát. Versei kibocsátásában erdélyi főurak voltak maecenásai. 1817-ben, midőn úrnője meghalt, megvált Erdélytől és Hajdu-Bagosra vonult, a hol egyik fia jegyzői tisztet viselt. Itt Kazinczy is fölkereste s itt töltötte élete végét, folyton foglalkozva a költészettel. Még 1800-ban egy bölcsészeti munkáját készült kiadni, de ez nem maradt ránk. Leánykorában írt verseit nem őrizte meg. Meghalt 1825-ben Hajdú-Bagoson.
Munkái:
1. Molnár Borbála munkáji. Kassa. 1793. Négy kötet. (Versek. Ajánlás kelt: Sátoralja-Ujhelyben 1792. decz.; 2. kiad. Pozsony és Pest, 1794-95. 1794. márcz. midőn az I. kötet példányai már elfogytak, M. nyilatkozik, hogy a szerző tudta nélkül verseit utánnyomatták és Pesten, Kassán és Pozsonyban árulták. 1797. nov. ismét panaszkodik, hogy Szathmári István hire és tudta nélkül sok hozzá adással nyomatta ki verseit. Eredeti kézirata, censurai példány, megvan a m. n. múzeumban 1792-94-ből, 4rét füzetben.).
2. Egy nemes cselekedet leirása, mellyet Molnár Borbála terjeszt a magyar világ eleibe. Pest, 1797. (Költemény).
3. Főstrázsamesternek Csizi Istvánnak nemes Molnár Borbálával az erkölcs pallérozását és a sziv megjobbítását tárgyazó verses levelezései, mellyek leginkább beteges állapottyában munkálattak. Pozsony, 1797. (M. B. 13 levele, Csizinek válaszaival. Csizi adta ki a munkát. Ajánlása: Tokaj, Vizöntő hava 24. 1796.).
4. Barátsági vetélkedés, vagy Molnár Borbálának Máté Jánosné asszonnyal két nem hibái és érdemei felől folytatott levelezései. Kolozsvár, 1804.
5. Szerencsétlen indulat vagy Sarolta és Sándor, mellyet versekbe szedett… Kolozsvár, 1804.
Levelei Édes Gergelyhez Egeresről 1800 körül, hat (Történeti Lapok III. 1876. 14., 15. sz.) és b. Wesselényi Miklóshoz, Hajdú-Bagosról 1823. aug. 3. (Tört. Lapok I. 1874. 23. sz.); kéziratban gróf Széchenyi Ferenczhez. Kolozsvár 1803. máj. 30. (a m. n. múzeumban): b. Wesselényi Miklóshoz 1823. (a család görcsönyi levéltárában).
Gvadányi József generalis 1797-ben irt Péteri Takáts Józsefnek és elküldé neki M. Szerencsétlen szerelem cz. munkáját; a munkát megrostálás végett Takáts aztán Bárótzi Sándornak adta át, hogy a kényesebb helyeket jelölje ki: A kézirat további sorsáról nincsen tudomásom.
M. Hirmondó 1794. I. 37. sz.
B. Magyar Mercurius 1797. 92.
M. Kurir 1798. II. 824. lap.
Danielik, M. Irók II. 205. l.
Ország Tükre 1864. 24. sz. (Zilahy K.).
Nagy Iván, Magyarország Családai VII. 546. l.
Takáts Sándor, Péteri Takáts József. Bpest, 1890. 104. l.
Zilahy Károly, Hölgyek Lantja. Pest, 1865. XVIII. l.
Történeti Lapok, Kolozsvár I. 1874. 23. sz., III. 1876. 14., 15. sz.
Magyarország és a Nagyvilág 1875. 42. sz.
Figyelő V. 1878., VI., XII-XIV.
Petőfi-Társaság Lapja 1878. I. (Szana T.).
Zemplén 1878. 19. és köv. sz., 1901. 17., 18. sz.
Debreczen 1888. 12., 13. sz. (Szombathy János).
Faylné-Hentaller Mariska, A magyar irónőkről. Bpest, 1889. 35. l.
Fejes István, A sátoralja-ujhelyi ev. ref. egyház története. S.-A.-Ujhely, 1889. 178. l.
Petrik Bibliogr.
Kazinczy Ferencz Levelezése V. 335., 351. l.
Koncz József, A marosvásárhelyi evang. ref. collegium története. Marosvásárhely. 1896. 385. lap és Harsányi István sátoralja-ujhelyi evang. ref. lelkész szives közlése.