tiszt. bölcs. doktor, kir. tanácsos, egyetemi tanár, szül. 1845. márcz. 12. Szamosujvárt, hol atyja (Gergely) építész és oláh kántor volt; tanulmányait szülővárosában kezdte s Kolozsvárt a róm. kath. főgymnasiumban végezte; a jogi tanulmányokat is ugyanott végezte 1872-ben. A magyar és oláh önképzőkörben jelentékeny szerepet vitt; szerkesztője volt a Hajnal és Sperantia cz. magyar és oláh ifjusági lapoknak. Atyja 1866-ban elhalálozott; ekkor Vancsa János szamosujvári püspök pénzsegélyben részesítette; a balázsfalvi káptalan, a Bobb-, később a Ramonczay-féle alapítványokat adományozta neki; jogász korában az Assotiaciunea rumén népnevelő társaság 300 frt ösztöndíjt szavazott meg számára. Az ügyvédi pályára lépett. 1876-ban Kolozsvár városa tiszteletbeli kapitánya lett. Ez állásában neveztetett ki torda-aranyosmegyei tanfelügyelőnek; a parlagon heverő megyei tanügyet rendezte s tíz évi szolgálat alatt mintegy 42 állami s 15 községi iskolát, polgári fi- és leányiskolát, meg óvodát létesített. 1878-ban érdemei elismeréseül a királyi tanácsosi czímet kapta. A kolozsvári egyetemen 1886. jún. 28. óta a rumén nyelv és irodalom rendes tanára. 1890-ben tiszteletbeli bölcseleti doktor lett és 1892-93. és 1902/3 a bölcs. kar dékánja.
Először a rumén lapokba írt, az Aurorába, ennek megszüntével a Familiaba s Umoristulba 1866-ban. A rumén népköltészet termékeit magyarra fordította (pl. a Fővárosi Lapokban 1868). Magánvonatkozású levelében, melyet a lap egész terjedelmében kiadott, hazafias vonatkozásai miatt a rumén lapok vele minden összeköttetést megszüntettek és így egészen elszigetelve övéitől, teljesen a magyar irodalomnak élt. A ruménekre nézve új eszméivel 1871-ben lépett fel a baloldali M. Polgárban és a Honban, hazaszeretetet és testvériséget hangoztatott; czikkeivel ostorozta a rumén szélsőket; ezzel nagy vitákat idézett elő, melyek még maig is tartanak. Kiváló előszeretettel ismertette a rumén népköltészetet, 1885-ben Rudolf trónörökös az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben cz. munkájához munkatársul hívta meg és a rumén irodalom és ethnographiára nézve szakelőadónak nevezte ki. A b. Kemény Zsigmond-, az erd. irod. társaságnak is tagja sat. 1871-től fogva csaknem minden szépirodalmi lap: Koszorú, Vasárnapi Ujság, Magyarország és a Nagyvilág, Ország-Világ sat. hozott tőle közléseket.
Költeményei, czikkei a következő lapokban és folyóiratokban: Képes Világ (1869. A román népköltészetből, 1871-73. költem.), a kolozsvári Hajnal (1871. költ.); Figyelő (1871. Román irodalom, 1872. A román irodalom a mult század második felében, 1873. Három román költő: Muresianu András, Alexandri László és Bolintineanu Demeter, 1874. A román beszélyirodalom, 1875. A román nyomtatott munkák); Fővárosi Lapok (1872. A román irodalom a XVI. és XVII. században, 1873. A román szinészet, 1875. A román regényirodalom); Athenaeum (1873. Sinkai György és működése, 1874. Román színköltészet); Igazmondó (1876. Szándu leánya, román népballada); Életképek (1876. Román népdalok); Petőfi-Társaság Lapja (1877. Román irodalom és írói és költ.); Hölgyfutár (1877. Román nyelvemlékek); M. Polgár (1885. 55. és köv. sz. Román alkalmi népköltészet; a rumén népéletből legtöbb elbeszélései is ezen lapban jelentek meg); Nemzet (1885. 335. sz. A román nyelv és irodalom története); Budapesti Szemle (LII. 1887. A latin, cyrill, dák és székely írásjegyek kérdése a románoknál, LXIII. 1890. A reformatio hatása a román népre Erdélyben); Erdélyi Muzeum (IV. 1887. A móczokról, V. 1888. A román nép varázsköltészete, A szárnyasok a román nép eszmevilágában, VI. 1889. Az erdélyi román nép vallási uniója Rómával, VII. 1890. A román nép hitvilágából, A román jobbágyok történetéből, Sinkai Sinkay György élete és munkái, 1895. Felméri Lajos, 1899. A románság balkáni eredetéhez, 1900. A román nyelv); Kolozsvár (1888. 127. sz. 25 év után, róm. kath. önképzőköri jubileum); M. Nyelvőr (1888. Az oláh helyesírás az akadémia előtt); az Ország-Világban (1889. A Rákóczyinduló Jassyban); Erdélyi írók és művészek Almanachja (1892. költ.); Képes Családi Lapok (1893. elb.); Századok (1895., 1900.), Bud. Hirlap, P. Napló és Egyetértés. Az erdélyi irodalmi társaságban felolvasta: 1890-ben Varga Katalin, 1902. jún. 8-án K. Papp Miklós és a Magyar Polgár czímű értekezéseit.
Munkái:
1. Román népdalok és balladák. Kolozsvár, 1872. (Ism. Figyelő 1873.).
2. Részvét-Album. Kolozsvár, 1872.
3. Román közmondások. Kolozsvár, 1882. (Ism. Pesti Hirlap 250. sz.)
4. Alkotmánypártot alakítson Erdély. Röpirat. Kolozsvár, 1882.
5. Egy fürdőidény Borszéken. Kolozsvár, 1883.
6. Koszoru a román népköltészet virágaiból. Kolozsvár, 1884. (Ism. 1883: Egyetértés 310., P. Napló 335., Magyarország és a Nagyvilág 49. sz).
7. A román nyelvtan kézikönyve. Gyakorlati olvasmányokkal, szótári és irodalomtörténeti részszel. Kolozsvár, 1888.
8. Válaszirat a bukaresti román ifjak memorandumára. Kolozsvár, 1892.
9. Politikai szédelgés. Kolozsvár, 1893.
10. Magyarok, románok. (A nemzetiségi ügy kritikája). Kolozsvár, 1894.
11. Nyilt levelek Uréchia A. Lászlóhoz. Kolozsvár, 1894.
12. A románság. N.-Becskerek, 1896. Két kötet. (Kisebb tanulmányainak gyűjteménye).
13. A magyar nemzeti állam nemzetiségi feladatai. N.-Becskerek, 1896.
14. A románság. Budapest, 1896. (Osztrák-Magyar Monarchia VII.)
15. Alsófehérvármegye román népe. Nagyenyed, 1899.
A magyar viszonyoknak ruménul való ismertetése végett 1892-ben alapította az Ungaria cz. folyóiratot, melyet 1895 elején a rumén viszonyoknak magyarul való ismertetése végett a Román-Magyar Szemle cz. melléklappal egészített ki.
A rumén népéletből merítette színműveinek tárgyát is; 1878-ban nagy tetszéssel adták elő Kolozsvárt és az ország legtöbb szinpadán: Szép Iliána (ism. M. Polgár. 1879. 210. sz.) és 1881-ben a Falu ládája cz. népszínművét három felv.; Flórika szerelme, népsz. négy felvonásban (a budapesti népszinházban 1901. nov. 24.).
Győri Vilmos, Koszorú. Bpest, 1875. 695. l.
Néptanítók Lapja 1876. 397., 1878. 139., 1891. 340. l.
Figyelő I. 1876. III.
Petrik Könyvészete.
Kiszlingstein Könyvészete.
M. Könyvészet 1890., 1893-94., 1896.
Erdélyi írók és művészek Albuma. Kolozsvár, 1892. 139. lap arczk.
Pallas Nagy Lexikona XII. 734. l., XVIII. 282. l.