főmérnök és miniszteri osztálytanácsos, M. György Samu és Ágoston Vilma fia, szül. 1827. ápr. 26. Monostorszeghen (Bács-Bodrogm.); az algymnasiumot Uj-Verbászon Godra Mihály, 1839-40-ben Pesten Kanya Pál, 1840-1841. Eperjesen Keresztessy tanárok alatt végezte. Nagyon szerette a zenét, különösen a zongorát, melyet atyjától és Pesten Fáy zongoramestertől tanult meg, úgy hogy Eperjesen a Kesseltancz-családnál a zongoratanításért teljes ellátást szerzett; ugyanitt végezte 1841-43-ban a humaniorákat is, 1845-47-ben pedig Pozsonyban, az ág. ev. lyceumban a bölcseletet; itt szintén zongoratanítással tartotta fenn magát. 1845-48-ban a bécsi polytechnikumon a műszaki tudományokat hallgatta s 1848. rnáj. Pestre tért vissza, hol néhány havi magántanulás után mérnöki oklevelet nyert. Ekkor haza ment és a Ferencz-csatornánál Verbászon kapott alkalmazást mint dijnok, napi 48 pengő krral; szept. ő is honvéd lett az I. magyar utász-zászlóaljban; decz. hadnagygyá, 1849. jún. főhadnagygyá nevezték ki. Pöltenberg tábornok hadosztályában részt vett a váczi, ipolysági, selmeczi, iglói, branyiszkói, kápolnai, hatvani, nagysarlói, komáromi csatákban, ez utóbbiakban a Garam és Duna áthidalásánál működött. Világosnál tette le a fegyvert és társaival gyalog ment Innsbruckba, hol a 30. sz. gr. Nugent gyalogezredbe sorozták be mint közkatonát; részt kellett vennie 1850-ben a Schleswig-Holstein elleni háborúban és csak egy és háromnegyed évi szolgálat után bocsátották szabadon Altonából 500 frt váltságdíj lefizetése mellett mint manipulans őrmestert. 1851. máj. 31. véglegesen fölmentették; jún. 7. mint műszaki díjnokot nevezték ki a Ferencz-csatornához Verbászon; innét Monostorra került Sauter József mérnök mellé. 1852. aug. 3. a bécsi cs. k. General-Bau-Direction építészeti gyakornokká nevezte ki. A módosi (Torontálm.) expositura vezetésével bízták meg; hatásköre a módosi, zichyfalvi s ujpécsi járásokra s azok 33 községére terjedt ki, magában foglalván a középületek, útak, a Berzava-csatorna sat. körüli műszaki teendőket. 1854. márcz. a módosi expositurát feloszlatták és őt a Béga-csatorna mérnöki hivatalába osztották be Temesvárra. Ez időtől fogva minden idejét a Béga-völgy vízrendszerének tanulmányozására szentelte és szakismereteit e téren igyekezett érvényesíteni. 1854. okt. 8. II. osztályú kir. segédmérnökké, 1867. szept. 12. pedig II. oszt. kir. mérnökké nevezték ki. Közben 1863. aug. 3. hivatalfőnökének Haky Dánielnek elhunytával ideiglenesen, 1876. márcz. 26. pedig végleg bízták meg a hivatal vezetésével. 1873. szept. 14-ig maradt a Bégánál; utóbb mint I. oszt. kir. mérnök, s ez időszakbeli tanulmányainak gyümölcse az az értekezés, melyet később (1880. aug. 25. meg is jelent) a magyar mérnök- és építészegylet temesvári egyetemes szakülésén: A bánáti vizek szabályozásának történeti ismertetése cz. már mint építési felügyelő, felolvasott. 1873. szept. 14. Budapestre a közmunka és közlekedésügyi miniszteriumba rendelték be szolgálattételre s 1875. jan. 13. II. oszt. min. főmérnök lett. Itt érte 1876. nov. 26. a II. oszt. országos középítési felügyelői állás. 1881-ben a műszaki tanács szervezésekor ebbe mint felügyelőt osztották be. 1883. nov. 29. nevezték ki II. oszt. miniszteri osztálytanácsosnak s 1884-ben reá bízták a műszaki tanácsban a vízépítő (II.) osztály vezetését. 1887. febr. 26. I. oszt. min. osztálytanácsossá lépett elő s mikor 1888-ban a műszaki tanácsot feloszlatták, a dunai osztály műszaki vezetését vette át. 1888 végén a túlságos szellemi munkával való megerőltetés következtében agyhártyagyuladást kapott és 1889. jan. 15. meghalt Budapesten.
A M. Mérnök- és Építész-egylet Közlönyének munkatársa volt.
De Legréné: Hajózás a szárazföldi vizeken cz. munkáját, melyet Kvassay Jenő Birly József társaságában fordított (a M. Mérnök- és Építész-egylet Kiadó-Vállalata V-VII. Bpest, 1885-86., 1888.) az eredetivel összeegyeztette.
Nemzet 1889. 16. sz. (Nekr.).
Fővárosi Lapok 1889. 17. sz. (Nekr.).
Vasárnapi Ujság 1889. 3. sz. (Nekr.).
Sárközy Imre, Régibb vizimérnökeink életéből. Bpest, 1897. 63. lap.