ev. ref. főiskolai tanár, a sárospataki iskola növendéke volt, hol már diák korában a görög nyelvet tanította; azután a főiskola segélyezésével Jenában, hol 1804. szept. 24. iratkozott be, theologiát, 1805-ben pedig Göttingában történelmet tanult. Hazajövetele után Pápán az ev. ref. főiskolában volt 1805-13-ig az egyetemes történelem, természettan és a classica philologia tanára. Betegeskedése miatt leköszönt tanári állásáról és Pestre vonult, a hol mint magán ember kizárólag az irodalomnak élt. Élete végén görög-magyar szótáron dolgozott, melyet azonban nem fejezhetett be. Több külföldi tudós társaságnak is tagja volt. Meghalt 1826. máj. 15. Pesten 52. évében. Utoljára Vay Ábrahám gróf házában lakott a Bástya-utczában és miután örökös nélkül halt meg, a fiscus le akarta foglalni kis vagyonát s könyvtárát; e miatt barátai Vitkovics, Fáy András és Kovács Ferencz óvást tettek, mint a kik utolsó idején ápolták és el is temettették.
Czikkei a Tudom. Gyűjteményben (1817. VIII. Próba rajzolat az embernek főbb charaktereiről, nevezetesen a nagy charakterről, 1818. XII. Némely gondolatok és elmélkedések a tudósokról közönségesen, 1820. I. Egy-két szó a czukor-electricitásról, 1821. III. A természetesről és természetességről); a Felső-magyarországi Minervában (1825. VIII. A régi és a mai poesis között való különbségről közönségesen).
Munkái:
Az európai manufacturák, és fabrikák legnevezetesebb mesterségmíveik, készítette kézi könyv gyanánt a nevelőknek és kisebb rangú tanító-társainak számokra, a geographiai és technologiai tudományok tanításakor való használásra Möller János, ford. Pest, 1818. Rézmetszettel.
Közönséges historiai-biographiai lexikon, avagy rövid életleírások mind azoknak a nevezetesebb személlyeknek, a kik magokat talentomaik, virtusaik, találmányaik, vitézségeik, mesterség míveik és más akármely jeles vagy gonosz tetteik által esméretesekké tették; legrégibb historiai időktől fogva a jelenvaló időkig. A régi és legújabb nevezetes kútfejekből készítette és öszveszerkesztette. Pest, 1819-20. Négy kötet. (1819-ben a Marczibányi-intézet nagy jutalmát nyerte).
A régi római nevezetesebb klassikus írókon és ezen könyvnek kiterjedéséhez szabott kritikán épült deák-magyar etymologiai lekszikon. Pest, 1823.
Epiktetosnak kézi könyvecskéje, avagy az életet akármely állapotban kinek-kinek magának tűrhetővé, sőt kedvessé tehetésének mestersége. Fordította és némelly jegyzésekkel, nemkülönben a stoikusoknak erkölcsi tudományáról és annak nevezetesebb fogyatkozásairól való rövid elmélkedéssel megbővítette. Pest, 1825.
Kézirati munkái a m. n. múzeumban: Corona studiosorum. Papae, 1807. 4rét; Dissertatio de cultura aceris in Hungaria et exinde producendo sacharo. Papae, 1810. 4rét 62 lap; ugyanitt őriztetik három oklevele is.
Hazai és Külf. Tudósítások 1826. I. 39. sz., 1831. I. 3. sz.
Vereinigte Ofner-Pester Zeitung 1826. 41. sz.
Toldy, M. nemzeti irodalom története.
Szinnyei Könyvészete.
Uj M. Athenás 289. l.
Akadémiai Értesitő 1890. 72. l.
Petrik Bibliogr. és Karacs Teréz jegyzeteiből.