nagykereskedő és városi főbiró, M. János ág. ev. lelkész-író és Csepcsányi Katalin fia, szül. 1797. febr. 10. Ivánkafalván (Turóczm.); a gymnasiumot Beszterczebányán és Selmeczbányán végezte; hajlamait követve, Győrbe ment a kereskedés gyakorlati tanulására, majd Aszódra költözött és itt nőül vevén rettegi Unghváry Esztert (U. Gedeon jogtudós leányát), vele Szarvason (Békésm.) telepedett le, hol virágzó nagykereskedést nyitott s mint kitünő méhész, jeles pomologus és szenvedélyes gazda a szakjába vágó irodalommal foglalkozott; mint iskolaszéki felügyelő, közreműködött a békési ágostai evang. esperesség által 1802-ben Mező-Berényben felállított, de itt sínlődő gymnasiumnak Szarvasra való áthelyezésében, a mi 1834-ben meg is történt; a jobb tanulókat anyagilag is segélyezte. Mozgalmat indított a tanerők gyarapítására, minek következtében 1843-ban Vajda Péter, Ballagi Mór és Greguss Ágost választattak tanároknak, kikkel szoros barátságot kötött és nagy társadalmi tevékenységet fejtett ki. Sokat tett a város magyarosítása érdekében. Mint az ipar és kereskedelem buzgó barátja összeköttetésben állott és gyakorta érintkezett Kossuth Lajossal, a kinek az Alföld ipari és kereskedelmi érdekeit érintő kérdésekben számos adattal és felvilágosítással szolgált. Midőn az országos védegylet megalakult, M. volt a békésmegyei szarvasi osztálynak megalakítója s pénztárnoka. Ő alakította Szarvason az első casinót, mely több évtizedig saját házában nyert otthont. Midőn Szarvas 1848-ban a rendes tanácsú városok sorába lépett, egyhangúlag főbirónak választották. A szabadságharcz alatt gyakorta érintkezett Kossuth Lajos pénzügyminiszterrel Pozsonyban, Budapesten és Debreczenben, szervezte a városi nemzetőrséget, vezette a honvéd toborzást, saját költségén két teljesen felszerelt harczost küldött a csatatérre; pénzt gyűjtött a honvédelem számára és szónoklatokkal közadakozásra buzdítá honfitársait. (Ez alkalommal írt felhivásai Szarvason nyomattak és kiosztattak). M. és családja összes arany- és ezüstneműit a haza oltárára áldozták. A szabadságharcz után 1849 őszén elfogatott, vagyona, levéltára, könyvei elkoboztattak; ő Réthy Lipót nyomdászszal és Sipos Gábor mérnökkel Békés-Gyulára, majd Nagyváradra a várba vitettek és haditörvényszékileg elítéltetvén a vár börtönében tartatott, mígnem testvér-öcscsének M. György orvosnak közbenjárására sikerült öt év mulva szabadságát visszanyernie; javait is visszakapta, de báboczkai birtokára internáltatott. Ezután mezei gazdasággal foglalkozott. Már a 30-as években ő a luczernatermesztést nagyban űzte és a földmívelő népet is erre buzdította; valamint a buzának üszög ellen gáliczkővel való páczolását gyakorlatba hozta s ez eljárást a 40-es években a pesti és kolozsvári lapokban ismertette. Meghalt 1861. nov. 7. Szarvason.
Czikkei a Társalkodóban (1846. 22. sz. Levél Szarvasról, 27. sz. Közöslegelő osztályozás, Örökváltság; 1846-1847. A selyembogártenyésztés fontosságáról, Biztos szer a buzaüszög ellen vagyis a vetőmagnak gáliczkővel való páczolása, A magyar nyelv ápolása a szarvasi tót iskolában, Szarvas város ipari és kereskedelmi érdekei. Gyorskocsizás Szarvas, Pest és Arad között, Regale és örökváltság), a Hetilapban (1846); a Vasárnapi Ujságban (1858. 36. sz. Fontos hir a gazdák számára, 38. sz. A méhtenyésztés Magyarországon); a Politikai Ujdonságokban, a Hirmondóban (1859. 15. sz. Mikép gazdálkodjunk? A földmívelésről); a Magyarország Anyagi Érdekeiben (1868. Magyarország teendői a csatornázás és földöntözés terén, tekintettel Felső-Olaszország csatornarendszerére); a M. Mérnökegyesület Közlönyében (II. 1868. Jelentése felsőolaszországi utazásáról); az ipar, kereskedelem és gazdászatra vonatkozó egyéb czikkei a Gazdasági Lapokban, a Pester Lloydban és a vidéki lapokban, többnyire álnév alatt vagy névtelenül.
Munkái:
1. Szabadság, egyenlőség és testvériség, nyilt szó Szarvas városa polgáraihoz. Szarvas, 1848.
2. Az 1848 évi országgyűlés s egyéb főbb tudni valók. Szarvas, 1848. (Tótúl is. Szarvas, 1848).
3. Jelentése a Szarvas közönsége által a budapesti középponti választmányhoz fölküldött követségnek. Szarvas, 1848. (Tótul is. Szarvas, 1848.).
4. Törvényczikk magyarázata a közös teherviselésről. Törvényczikk az urbér és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok (robot), dézma és pénzbeli fizetések megszüntetéséről. Törvényczikkmagyarázat a papi tized megszüntetéséről. Szarvas, 1848.
5. Felhivás adakozásra a megtámadott haza érdekében. Szarvas, 1848.
Emlékjegyzetek Békésmegye életéből az osztrák rendszer alatt 1849-60. Gyula.
Zsilinszky Mihály, Szarvas város történelme. Pest, 1872. 55., 57., 174. l.
M. Lexikon XII. 344., XV. 469. l.
Fővárosi Lapok 1865. 290. sz. és Unghváry Vilmos szíves közlése (M. önéletrajzából).