jogi doktor, igazságügyminiszteri államtitkár, szül. 1851. jún. 3. Marosvásárhelyt erdélyi nemes családból; középiskoláit Gyulafehérvárt, jogi tanulmányait pedig 1873-ban a budapesti egyetemen végezte s ugyanezen évben ügyvédi oklevelet nyert; ez időtől fogva Gyulafehérvárt mint gyakorló ügyvéd működött. 1876 óta az erdélyi püspöki uradalomnak, később a gyulafehérvári róm. kath. káptalannak is ügyvédje volt és képviselővé választásáig a gyulafehérvári ügyvédi kamara titkári tisztét viselte. Tagja Alsó-Fehérmegye törvényhatósági és közigazgatósági bizottságának sat. 1883-93-ig az erdélyi róm. kath. státusgyűléseken az ügyek előkészítésére kiküldött bizottság előadója, 1889 óta pedig a státus-igazgatótanácsának tagja. 1886. jan. a gyulafehérvári kerület egyhangúlag választotta képviselővé s azóta mindig ezen kerületet képviseli. A szabadelvű párt soraiban foglal helyet. Tagja s több ízben előadója volt a mentelmi és összeférhetlenségi bizottságoknak. Jegyzője az igazságügyi bizottságnak és több javaslatnak előadója. Tagja a bányatörvény codificatiojára kiküldött szakbizottságnak. Élénk részt vett a kormány által bányajogi és erdélyi birtokrendezési kérdésekben, nem különben a büntetőtörvény módosítása és a polgári perrendtartás tervezetének megvitatása czéljából összehívott szaktanácskozásokban. 1894 óta tagja a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságnak. 1902. febr. 7. ő felsége az igazságügyminiszteriumhoz államtitkárrá nevezte ki.
Czikke a Jogtudom. Közlönyben (1888. Adalékok az italmérési jog természetéhez) sat.
Országgyűlési beszédei a Naplókban (1886 óta) vannak.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1901. 319. l.
Budapesti Hirlap 1902. 42. sz.