ág. ev. lelkész (máskép Molitorisz), M. András fia; iskoláit Szent-Jánosban, Csetneken és Breznóbányán végezte 1683-87-ig. A német nyelv megtanulása végett Késmárkra ment és harminczados lett, majd ügyvédkedett; 1702-ben Lőcsén egyházi hivatalba lépett és 1706. márcz. 7. Tepliczben megválasztották lelkésznek.
Munkái:
1. Duchowny Źivota-Studnice, plna Boského Občerstwénj wjpřijtena W Ragi Pjsma Swateho, otewřena Od Ducha Swateho a Wssem Spasenj Źadostiwým a Milosti Božj žjžnjcym Srdcém, gak každodenné Rano y Wéčeř tak take wewsselikých Potřebach, Křjžech a suženjch: Ano tež přj Spowédj; Wéčeřj Pane; Nědelnjch y Swatečných Bojžch Službach, k potessitedlnemu užjwanj. Lőcse, 1702. (A lelki élet kutja. Imádságos könyv, mely még most is használatban van).
2. Pijsničnj-Knižeka, Obsahugjcý w sobé rozličné wnowé zložene, a zwetssy častký z Nemeckych přeložene Duchowný Pisničký, ktere každého čassu y wewsselikych potrebách mohú vžjwane bytj Wydana na Swétlo skrze… Lőcse, (1702. Énekes könyv, többnyire németből fordítva).
Haan, Cithara Sanctorum. Pest, 1873. 67. lap.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár II.