főrendiházi tag, szül. 1833. szept. 19. Pisarovinán (Zágrábm.) spanyol eredetű családból, mely Horvátországba költözve 1552-ben nemességet nyert; atyja, mint turmezei nemes, fiát magyar szellemben nevelte. Iskoláit Zágrábban kezdte, Győrött és Pozsonyban folytatta; 1850-ben jogot hallgatott; 1851-1852-ben Magyar-Óvárott tanult, azután átvette saját nagy vagyonát, melyet atyjától és anyjától mint egyetlen fiú örökölt. Megnősülvén, feleségül vette Gráczban Rast bárónőt, a ki kiváló szerepet játszott a horvát előkelő körökben; 1860 óta állandóan a köztéren szerepel és határozott unionista szellemben a magyar állameszme mellett működik. Kezdetben a szveti-iván-zelniai, majd a viniczai kerületet képviselte a horvát tartománygyűlésen. 1868-ban azok között volt, a kiket a horvát tartománygyűlés a kiegyezés után mint elsőket küldött a közös országgyűlésbe. 1868-69-ben kerülete főszolgabirája, 1871-1874-ben pedig Zágrábmegye főispánja lett s ez állást megtartotta, míg Rauch a báni méltóságban ült. Ezután ő is visszavonult s kiválóan a gazdasági életben vett részt, tevékenyen működve Inkey Nándor báróval a horvát országos kataszteri bizottságban. Gróf Pejacsevich bánsága alatt újra részt kezdett venni a közügyekben. Utoljára az ivaneczi kerületet képviselte a horvát tartománygyűlésen és mint ilyen a magyar országgyűlésre is felküldetett. E minőségben érte a kitüntetés, hogy ő felsége 1885-ben az első ízben kinevezett főrendek sorába emelte. Az ezredéves ünnepélyek alkalmával a szent István-rend kiskeresztjét nyerte.
Országgyűlési és tartománygyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1901. 169. l.