jogi doktor és ügyvéd, szül. 1875. febr. 15. Marczaliban (Somogym.); középiskoláit Nagy-Kanizsán a piaristáknál végezte; mint VII. osztálybeli tanuló két arany első díjat nyert Vészes napok cz. történelmi elbeszélésével, a VIII. osztályban szintén két aranyat Széchy Máriáról írt czikkével és Fatime cz. novellájával. Budapesten végezte a jogot és időközben munkatársa volt a M. Geniusznak és a Borsszem Jankónak (1896-98.). 1898-ban nyert ügyvédi diplomát és Kassán telepedett le, hol előbb fél évig mint patvarista működött. 1903. máj. Budapestre költözött és itt folytat ügyvédi gyakorlatot.
Költeményt és rajzot írt a M. Szalonba (1896), az Ország-Világba (1897) és a M. Figaróba.
Munkája: Az ügyetlen ember. Monolog. Bpest, 1899. (Monologok gyűjteménye 82.).
Főszerkesztője volt a Kassai Naplónak 1899-ben, 1901. a Magyarország cz. politikai napilapnak Kassán.
Kéziratban: Uri kérő, népszinmű három felvon. Dalai Dankó Pista és Lengyel Miskától. (Előadták Kassán, 1898. febr.).
M. Könyvészet 1899. és bátyjának M. Tivadar orvosnak szives közlése.