ág. ev. iskola-igazgató, szül. Smrecsánban (Liptóm.) nemes szülőktől; a gymnasium alsó osztályait Rozsnyón járta Braxatoris János rektor alatt. Midőn ez 1685-ben Rozsnyót elhagyta, kedvelt tanárát követte Ráhóra, hol az rövid idő muIva meghalt és M. Losonczra ment Bulyovszky Ferencz nógrádi alispán fiai mellé nevelőnek. Miután több más nemes családbeli fiúkat is tanított, ezt a reformátusok nem jó szemmel nézték, azért onnét Trencsénbe ment rektornak, hol szintén nemes ifjak nevelésével foglalkozott. Itt megnősült, házas társul vevén Szivy Zsuzsánnát, kitől egy fia Imre maradt; e fiáról szokta Vergillel mondani: Omnis in Emerico chari stat cura parentis. 1699-ben Trencsént is el kellett hagynia s ekkor Osgyánba ment, hol a Rákóczy mozgalom kezdetén az alája rendelt fiúkat nyugodtan tanította; azonban midőn a mozgalom növekedett és tanítványai elszéledtek, ő is Ráhóra vonult Bubenka András lelkészhez. A mozgalom csillapultával a selmeczbányai meghívást elfogadta s ott Hellenbach Gottfried báró pártfogása mellett félévig tanított és 1703-ban a korponai iskola rektorságát elfogadta; innét 1705-ben Rozsnyóra hívták meg, hol öt évig volt az iskola igazgatója s ugyanott 1710. ápr. 4. meghalt. Wallaszky megjegyzi, hogy ő volt az első, ki a gymnasiumban a magyar jogot előadta.
Munkái:
1. (Latin grammatika). Czímlapja és vége hiányzik. Az olvasóhoz intézett előbeszéd végén ez áll: Dabam Tranchinii, 20. Martii, Anno 1697. Vestri studiosissimus Michaël Missovicz. (A m. n. múzeumban. Ez lehet az a Rudimenta melyet életrajzírói említenek).
2. Fata Hungariae sub Ladislao et Matthia Corvino. U. ott, 1705.
3. Europa Comico-Tragica, Quam Duobus a Geniis Meoque Tuoque exagitatam: tot a lustris vicinis intestinisq. insanientem cladibus: tot feralibus fumantis Martis funestatam Scenis: Geographice & Politice in Theatrum dedit Ludi Augustano Evangelici Praenobilis, Ingenua & Christiana Juventus Rosnaviae. Anno aerae Christianae Quo LIbertas DVLCe noMen est (1706. Lőcse. Névtelenül).
4. Palladium Sacrum, quod sub adorea Andreae II. Regis aeternitati consecrata, a successoribus Regibus sancte seruata, multo denique heroum sangvine defensa, historico et tragico-comico litterariae palaestrae in theatro raepraesentatum, venerata est Rosnaviensis Seminarii Praenobilis Iuuentus, ostensura: Hungariam nunquam contra Palladium, sed pro eo inseruisse arma. Anno aerae Christianae quo: DVLCe est pro Libertate MorI (1707. Lőcse Névtelenül. Klein említi M. neve alatt és a szinjátékban szerepelt 100 tanulót név szerint is fölsorolja a munka utolsó levelén levő jegyzékből).
5. Cyrus Vivum Providentiae Divinae, in Personis arduis a Deo destinatis fatis speculum, pro Coronide Publici Examinis in Scenam productus, a Spectabili, Perillustri, Generosa & Ingenua Evangel. Seminarii Rosnaviensis Studiosa Iuventute. Dum currebat Annus CaLLIDIssIMVs. (=1708. Lőcse. Névtelenül. Az utolsó levelet a színjátékban szerepelt 83 tanuló neve foglalja el).
6. Flores vermi in calidas doloris destillati lacrymas. Lőcse, 1708.
Kéziratban: Delineatio Logica. Juridica Operis Tripartiti Verböcziani. Klein még e munkáját említi: Oratio in obitum superintendentis M. Joannis Sárossi, pastoris ecclesiae Hungaricae Rosnaviensis, 4rét; a Prot. Egyh. és Isk. Lap (1845. 1197. h.) pedig: Rerum patriae libri tres; ezen munkák megjelenéséről azonban nincsen tudomásom.
Nevét Misovicnak is írták.
Klein, Nachrichten II. 130. l.
Bartholomaeides, Comitatus Gömör 421. l.
Wallaszky, Conspectus reipublicae litterariae. Budae, 1808. 225. lap.
Néptanitók Könyve 1860. 109. lap. (Fabó).
Fabó, Monumenta Evangelicorum in Hung. hist. I. 115. l.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár II. 514., 606., 612., 622., 635. lap.
M. Könyv-Szemle 1879. 29., 1883., 322., 1884. 36. l.
Slovenské Pohl'ady 1880. 4. sz.