ev. ref. lelkész, szül. 1820. jan. 22. Sáros-(Kis)-Patakon; 1845-ben. Sárospatakon joghallgató volt; iskoláinak végeztével Lónyay Gábor nevelője volt, kivel Pozsonyban lakott egy évig. 1851-ben Berzéken (Zemplénm.) választották meg lelkésznek, 1855-ben Nagy-Geresdre, 1866. Tokajba s 1867-ben Czigándra (Zemplénm.) ment papnak, hol 1889. okt. 30. meghalt. Tompával jó baráti viszonyban volt.
Költeményeket írt az Örömdalok… Sárospatak, 1842. cz. gyűjteménybe, az Életképekbe (1845-47), a Pesti Divatlapba (1848), a Hölgyfutárba (1850), a Csokonai Lapokba (1850), a Losonczi Phönixbe (I. 1851), a Sárospataki Füzetekbe (II. 1858. VII. 1863.), a Prot. Egyh. és Isk. Lapba, 1867-től a Zempléni Lapokba, később a Zemplénbe, mely utóbbi lapba czikkeket is írt, úgy a Sárospataki Lapokba is; czikke a Vasárnapi Ujságban (1854. Hasonlat a növény és ember között, Herder után, Előítéletek a nevelés körében). Később leginkább vallásos irányú költeményeket írt.
Kéziratban több kötetnyi egyházi szónoklatai vannak.
Sárospataki Lapok 1889. 47. sz.
Borsodmegyei Lapok 1889. 90. sz.
Vasárnapi Ujság 1889. 46. sz. (Nekr.).
Egyetértés 1902. 105. szám.