sebész-doktor; Győr város rendes orvosa és sok ideig tanácsosa volt. Meghalt midőn már 80. évét túlhaladta (írja Weszprémi).
Munkája: Manuale chirurgicum avagy chirurgiai uti-társ, melyben az egész anatomia, égi jegyeknek ereje, a testi tagokon külsőképen történhető nyavalyák és eseteknek az seb kötés, ér-vágás, vagy akárminémű chirurgiai foglalatosság által teendő orvoslása, ezen fellül a flastrom és ungventumoknak készítése, rövid kérdések által magyaráztatott és most elsőben magyar nyelven ki-botsátatott. Győr, 1742. (Norr Erhardt, Chirurgischer Wegweiser cz. 1706-ban megjelent és 1710-ben 2. kiadást ért munkájának fordítása. Végén: Vocabularium latino-ungaricum. A deák nyelven megnevezett minden magán-magán orvosságok az ő természetek és tulajdonságaikkal együtt az alphabetum szerzint magyarúl).
Weszprémi, Succincta Medicorum Biogr. I. 114., III. 413. lap.
Horányi, Memoria II. 625. l.
Katona, Historia Critica XXXVIII. 877. l.
Danielik, M. Irók II. 204. lap.
Fekete Lajos, A gyógytan története. Pest, 1864. 195. l.
Gyógyászat 1874. 45., 46., 49. sz. (Fekete Lajos).
Szinnyei Könyvészete.
Maizner János, A magyar orvostudományi irodalom 1770-ig. Kolozsvár. 1885. 87. l.