horvát-szlavon képviselő a magyar országgyűlésen, szül. 1836-ban Cernikben (Pozsegam.) jómódú földmíves családból; 1847-ben lépett a pozsegai gymnasiumba, majd Zágrábban és a diakóvári püspöki papnevelőben tanult, hol elvégezte a bölcseleti és theologiai tanfolyamot. 1859-ben lett helyettes tanár az eszéki gymnasiumban és hasonló minőségben helyeztetett át a zágrábi gymnasiumhoz. A publicistikai téren kifejtett működésével magára vonta a figyelmet, miért is tagja lett a horvát tartomány-gyűlésnek. Úgy itt, mint a sajtóban élénken küzdött Schmerling rendszere ellen, e miatt 1863-ban a gymnasiumtól elbocsáttatott. Ekkor Németországba utazott és a bonni és berlini egyetemeken előadásokat hallgatott. 1865-ben ismét képviselő lett és átvette a Pozor szerkesztését, mely lapot Rauch Levin báró kinevezése után elnyomtak. Pártja ekkor Bécsben indított lapot, 1868-ban ő is ide költözött, majd a laptól megvonatott a postaszállítás a határőrvidékre, a hol a Zatocsnik (A számüzött) lapot szerkesztette; de a bán által ellene indított sajtóperben győztes maradt. Bedekovich Kálmánnak bánná való kinevezése után lapjával Zágrábba költözött, s miután Lónyay gróf és Szlávy alatt pártjával a megegyezés létrejött és Mazuranics bánná kineveztetett, vezérszerepet kezdett vinni Horvátország politikai életében, melyet haláláig megtartott a különféle báni válságok daczára. Mint a nemzeti párt híve megvált a Pozor szerkesztésétől, azonban mindvégig mint Horvátország legelső publicistája szerepelt. A magyar-horvát regnicolaris bizottságnak és a delegatiónak tagja volt. Meghalt 1890. okt. 2. Zágrábban.
Országgyűlési beszédei a Naplókban (1872-78) vannak.
Sturm Albert, Uj Országgyűlési Almanach 1887-92. Bpest, 350. l.
Vasárnapi Ujság 1890. 40. sz. (Nekr.).