történetíró, szül. 1834-ben Barátoson (Háromszékm.) székely határőrvidéki szülőktől; tanulmányait a kézdi-vásárhelyi katonai iskolában végezte 1848-ban, midőn ő is honvédnek állott be. A szabadságharcz után Havi Mihálylyal Erdélyben szinész-társaságot szervezett, melyet Bukarestbe is kivitt; a társaság azonban felbomlott és ő Konstantinápolyba ment; innét Garibaldi alatt az olasz hadseregbe lépett; mint tüzérkapitány részt vett a második expeditióban; néhány év mulva kilépett az olasz hadseregből, majd a magyar legióban volt. A mint a béke megköttetett, szakított a katonai pályával és Modenában telepedett le, hol az állami levéltárban történeti kutatással foglalkozott. 1865-67-ig az olasz birodalmi főrendőrség politikai osztályában működött és már 28 napi szolgálat után rá ruházták az egész osztály vezetését, a mely a külföldi menekültek ügyeit is intézte. 1867-ig nem jött haza, azután is csak néha tudományos ügyei miatt járt Budapesten. Egy csomag másolatot fölajánlott a m. t. akadémiának; ez hozta érintkezésbe Toldyval, a történelmi bizottság akkori előadójával, ki azonnal irányt adott kutatásainak. 1867-ben Milanóban, Firenzében, majd Genuában folytatta kutatásait. Mátyás királyra, Beátrixra és a Sforzákra vonatkozó nagybecsű correspondentiákat hozott magával, melyeket az akadémia átvett és utóbb a «Diplomatiai Emlékek»-ben ki is adott. Ekkor rendszeres megbizatást kapott a történelmi bizottságtól és egész munkásságát a velenczei levéltáraknak szentelte. Fáradhatatlan kutatásai csakhamar tekintélylyé tették és így másoktól is, pl. a brüsseli s varsói akadémiáktól is megbizatásokat nyert. Érdemei elismeréseül az olasz kormány a vaskorona-renddel, királyunk a Ferencz József-renddel tüntette ki s midőn ő felsége Velenczében az olasz királylyal találkozott, egy nagybecsű órával ajándékozta meg. Tagja volt a Deputazione Venetia di Patria Storia-nak. Velenczében igen népszerű lett, úgy hogy reá bízták a közjegyzői levéltár rendezését. Halála előtt pár évvel a magyar ipar történetéhez kezdett adatokat gyűjteni. Egyike volt a legszenvedélyesebb gyűjtőknek, szobája valóságos kis múzeum volt: régi mesterek olajfestései, fametszetek, fegyverek, régi vázák, bronz tálak, értékes porczellánok és a velenczei üveg-ipar bámulatos termékei voltak ott felhalmozva. A magyar tudományos akadémia történelmi bizottsága 1882 végén nagybecsű kézirat-gyűjteményt fogadott el tőle, utolsó velenczei küldeményét 1883. jan. 14. tette postára s már jan. 21. meghalt. A m. történelmi társulatnak tiszteletbeli tagja volt.
Kéziratait a m. tudom. akadémia az özvegytől 1500 forintért vásárolta meg; 4-5000 kötetből álló könyvtárát pedig a magyar kormány vette meg és azt az egyetemi, m. n. múzeumi és akadémiai könyvtárak közt osztotta meg. Síremlékére gyűjtés történt és a begyűlt 263 forintot az özvegynek küldték el az emlék fölállítása végett.
Czikkei a M. Tört. Tárban (1867. Egy budai levél a Dózsa-pórhad keletkezéséről 1513. jún. 15., Egy londoni levél Buda visszavételének hatásáról); a P. Naplóban (1869. 113. sz. A palimpsestek, 254., 256. sz. Az osztrák diplomatia uralmának traditiója); a Századokban (1870. Magyar tanulók levele a baseli egyetemből 1663, 1882. Emlékezések Mátyás király élete utolsóelőtti évéből); az Athenaeumban (1873. Magyar irodalmi mozgalmak Velenczében, 1874, Petrarca követjárása Magyarországon); a Reformban (1874. 202. sz. Petrarca ötszázéves emlékünnepélyei Arqua- és Paduában).
Munkái:
1. Történelmi adatok Capistranoi szent János életéhez. Esztergom, 1869. (Különnyomat a M. Sionból).
2. Venedig und Ungarn. Rückblicke auf Dalmatien und Croatien von den Zeiten der Árpáden bis zum Tode des Königs Ludwig von Anjou. Nach Forschungen in den Archiven der Republik Venedig. Wien, 1878. (Ism. Főv. Lapok 91., 92. sz.).
3. Oklevéltár Bethlen Gábor diplomatiai összeköttetései történetéhez. Bpest, 1886. (A M. által eszközölt másolatokból szerkesztette Óvári Lipót).
Levelei a m. n. múzeumban: Pesty Frigyeshez Velencze, 1868. jan. 10. és Wenzel Gusztávhoz Velencze, 1872. febr. 1.
Akadémiai Értesítő I. 1867. 272., II. 199., 242., 265., 284., III. 1883. 12., 33., 35., 175. l.
Századok 1868. 337., 503., 1869. 508., 568., 1870. 56., 63., 1883. 179. l. (Szilágyi S.).
M. Könyv-Szemle 1883. 144., 1898. 187. l.
1885: M. Polgár 31., Egyetértés 95. sz. (Jakab Elek), Nemzet 22., 23. sz. (Szana Tamás).
Petrik Könyvészete és gyászjelentés.